Skip to content

Ugyanazt látjuk

Talán a legkreatívabb művészeti forma a bábjátszás.
Ez a ma délelőtt legfontosabb tanulsága a számomra. És persze: összeáll, olyan nincs, hogy nem készül el. Előadás nem marad el.
Hihetetlen a változás a kettes csapatnál. A szöveggel való tegnapi ismerkedést követően Antal Attila rendező irányításával öles léptekkel haladnak a munkában. Hozza persze mindenki a magáét, Orsi már azt tervezi, hogy lejárni képtelen felhúzható fémkaticaként a karzaton is megjelenik időnként. Ne legyen más a hangod, mégis csak egyek vagytok – kéri Mészáros Misitől a rendező, amikor megjelenik a szakadt kesztyűs varjú báb. Biztosan izgalmas kirándulás ez a színésznek, de nehéz lehet egy báb identitását felvennie. Nem ehhez szokott, na.
Rejtély számomra a hármas csapat. Reggel Petra azt mondta, jól haladnak, már csak három oldal van a szövegkönyvből, amivel nem dolgoztak. Mi akármikor nézünk be hozzájuk, egy-egy mozdulatsort elemeznek, igyekeznek kitalálni közösen. Az embernek az az érzése, egy helyben topognak; persze nem, mert mindig másik jelenetre esünk be. Ha a másik kettőnél lehet több-kevesebb fogalmunk az előadásról, náluk semmi. Ritmust kopognak szerszámokkal, énekelnek az eszközök ritmikus kíséretével, gémes kutat formáznak fadarabokból és vödörből, még egy ház (egyház) is megjelenik a botokból. Mégis mi MAGA az előadás?! Ők már tudják.
Mi is a megfelelő jelző az egyes csapat próbafolyamatára? Gyors. Igen. De nem. Magabiztos. Hogyne, de ez sem. Céltudatos. Megvan.
Csató Kata céltudatosan építi, alakítja a produkciót. Minden pillanatát látja már az előadásnak, s azokat várja el a színészeitől is. Nincs kérdés, a darab elkészül, izgalmas, látványos és gördülékeny lesz, épp a Kata által jó előre végiggondolt részletek miatt.

Még mindig mást látok mindhárom próbateremben, de miért is ne lenne így? Mások a szerzők, a rendezők, nem ugyanazok jelenítik meg a különböző karaktereket. Egy valamiben hasonlít egymásra most már valamennyi csapat: játszanak, lubickolnak, teremtenek.

You may also like...