Lenkefi Konrád (1936-1995)
Tanító, népművelő, bábtervező,- készítő iparművész,
tagja a Képzőművészeti Alapnak,
a békéscsabai nemzetközi bábfesztivál megalapítója,
a Napsugár Bábegyüttes művészeti vezetője,
vezetőségi tagja az UNIMA-nak (bábjátékosok nemzetközi szervezete),
tagja az ABOT-nak (amatőr bábjátékosok országos tanácsa),
a Megyei Művelődési Központ munkatársa.
Lenkefi Konrád sokoldalú alkotóművész. Munkássága a Napsugár Bábegyüttes művészi arculatát több, mint négy évtizeden át meghatározza. A bábegyüttest Békéscsaba város egyik kimagasodó kulturális értékévé tette. Segítette az országban és határainkon túl is megismertetni és becsülni a magyar (békéscsabai) bábművészetet.
Az univerzális bábosok családjába tartozik. Maga tervezi és készíti a bábelőadásokhoz szükséges összes eszközt: bábukat, díszleteket, dekorációkat, kellékeket. De az előadásokról kialakult vízióit is maga állítja színpadra. Önmagát megsokszorozva, munkatársaival, a napsugarasokkal együtt eleveníti meg színpadi elképzeléseit, rendezi meg az előadásokat. Alkotó fantáziája könnyen ölt formát az együttes munkájában. Ugyanakkor az együttes tagjai igényes feladatokhoz jutva, művészi fejlődésükhöz újabb és újabb indítékot kapnak.
Lenkefi Konrád ért a bábjátékhoz. Még aktív bábjátszó korában megtanulta, hogy a bábu mozgó műtárgy. Tudja, hogy a finoman megművelt formák csak akkor tudnak igazán életre kelni, ha a figurán minden az igényeknek megfelelően mozog. Ez nem csupán a bábu anatómiájára vonatkozik, hanem minden fölhasznált és az ábrázolás esztétikumát segítő anyag megfelelő mozgatására, mozgathatóságára.
Az igényes plasztikai megformálás is jellemző sajátossága művészetének. Minden munkáját gondosan elvégzett előtanulmányokra alapozza. Tájékozott a kosztüm történetben, divattörténetben és otthonosan mozog a folklór világában. Mindez a műtárgyat létrehozó művész gondosságát bizonyítja. Ám szerzett információit, tanulmányait mindig átfordítja a bábművészet öntörvényű stilizált világába.
Igazi bábos képzőművész módjára mindig alkalmazkodni tud kifejező eszközeivel a vállalat feladathoz, az előadás tervezett karakteréhe~. De jól megfigyelhető az is, hogy a különféle műsorokhoz készített bábszériái tervezői kísérletekre is alkalmat adtak. A korszerű képzőművészeti törekvésekkel lépést tartva, kialakította egyéni tervezői arculatát. Ennek jellegzetes vonásai: a bátor, de mindig harmóniára törekvő anyagkezelés, a plasztikai viccek, meglepetések ügyes elhelyezése és a finom humor, mely még poétikusabb munkáinak is belső derűt kölcsönöz.
Legkiemelkedőbb művészi alkotásai:
(egyaránt szóltak a gyermekekhez és felnőttekhez is)
Weöres Sándor – Kovács Ildikó: Vásár, 1961
Balogh B. – Dudás I.: Éljen a tavasz , 1965
Bartók Béla: Cantata Profana (bábadaptáció), 1966
Kodály Zoltán: Kádár Kata (Mónár Anna népballada feldolgozások), 1967
Bartók Béla: Magyar népdalok, 1970
Garai – Tóth – Ambrus: A három kismalac, 1972
Slágerek és paródiák (felnőtteknek), 1974
Milne – Karinthy: Micimackó, 1977
Tarbay E. – Váry F.: Kunkori és Kandúvarázsló, 19820
Mészöly Miklós: A három kisgida, 1984
Marék V.: A csúnya kislány, 1987
Prokofjev: Hamupipőke (báb-balett), 1990
Debreczeni – Somlai: Hüvelyk Matyi (bábmusical) , 1993
Műsoraikat Békéscsabán, a megyében, országosan, de határainkon túl is rendszeresen, nagy sikerrel mutatták be (Franciaország, Olaszország, Spanyolország, Németország, Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia, Szovjetunió, Dél-Amerika, Peru, Venezuela, Argentína) – és szereztek elismerést Békéscsabának, hazánknak, a bábjátéknak.
Számos kitüntetést kapott a bábegyüttes vezetése alatt. Ő maga is elismert művésze volt a bábjátékos társadalomnak.
A Békési Úti Meseházban ma is megtekinthetőek gyönyörű bábjai.