Berzsián és barátai

Lázár Ervin minden korosztálynak mesél

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház 2015-2016-os évadának óvodásoknak és iskolásoknak ajánlott bérletében egyaránt első bemutató a Berzsián és Dideki, a Lázár Ervin meséjéből készített igényes színpadi változat azonban inkább a nagyobb gyerekek kedvence lehet. Az előadást Veres András rendezte, és a premiert október 3-án délután tartották az Ibsen Stúdiószínházban.

(Niedzielsky Katalin kritikája)

Az általában egy órás mesénél valamivel hosszabb, tartalmában, mondandójában a megszokottnál komolyabb, velősebb ez az előadás. Ha nem gyermekprodukcióról lenne szó, azt mondanám, már-már bölcselkedő, filozofikus produkció. De a világért sem szeretném elijeszteni az óvónéniket, szülőket, nagyszülőket attól, hogy a legkisebbek is megismerkedjenek Lázár Ervin immár klasszikus meséjével, költői nyelvével, a magyar gyermekirodalom egyik gyöngyszemével. A korosztály, a célközönség meghatározása egyébként is mindig nehéz, maradjunk annyiban, hogy a kicsik is élvezik a látványt, a sürgés-forgást, a történéseket, a nagyobbak pedig többet értenek a magvas gondolatokból, megfontolandó bölcsességeket is kínáló előadásból. Amit látnak, abban a jól ismert hétköznapi dolgok keverednek a tündérmesékkel, a valóság az álmokkal; a játék azt sugallja, hogy vágyaink megvalósulhatnak, ha hiszünk bennük, ha tudunk tenni értük. Aki jól figyel, azt is megtanulhatja, hogy nem ajánlott felelőtlenül beszélni, átkozódni, szavaink, tetteink következményét vállalni kell, s hogy bajban az ember leginkább a jó barátokra számíthat.

Lázár Ervin meséjét Veres András és Gimesi Dóra dramatizálta. A szereplők kedves figurák, akik biztosan meg tudják szólítani a gyerekeket. Berzsián költő, aki nagyon gyorsan haragra gerjed és átkozódik. Ebből bizony baj lesz, a barátok sietnek segítségére, próbálnak rendet teremteni. Elsőként általában az érdeklődő, beszédes Zsebenci Klopédia jelenik meg ott, ahol történik valami. Violin fülrepesztő zenéjével, az aranykezű srófmester barkácsolásával hergeli Berzsiánt, teszi próbára kevés türelmét, kockáztatja a barátságukat. De hát milyen dolog az önzés, és mennyit ér a barátság, főleg vészhelyzetben? Ilyen kérdésekkel szembesülnek a szereplők, és persze a figyelmes közönség. Egy jó meséből nem hiányozhat a gonosz, amit itt a félelmetes Áttentő Redáz testesít meg, aki minden áron tönkre akarja tenni a többiek életét, vaksággal sújtja a költőt, sötétséget borít a városra. Már majdnem úgy tűnik, hogy happy end nélkül végződik ez a mese, ami mégsem fordulhat elő! S ekkor kapcsolódik a játékba egy különleges kislány, Dideki, aki az előadás során háttal ült a színpadon. (Azóta is töröm a fejem a címen: Berzsián és Dideki. Miért nem Berzsián és Klopédia? Ez a cserfes kislány a cselekmények mozgatója, sokkal aktívabb, mint a másik, még akkor is, ha utóbbi a rendteremtő, az igazságosztó szerepében tündököl is.) Szóval ez a jóságos teremtés, fura kutyusa és kettőjük varázsereje végül visszafordítja a dolgokat jó irányba, hogy mindenki boldog, elégedett lehessen.

  • Két okom volt rá, hogy ezt a darabot válasszam – mondta Veres András. – Az egyik, hogy Lázár Ervint a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom csúcsának tartom, és azt szeretném, hogy a darabot lássák azok a gyerekek is, akik nem olvasnak, vagy akiknek nem olvasnak otthon mesét. Talán első hallásra kicsit körmönfontnak tűnik a nyelvezete, de nagyon szép az üzenete. A másik ok, hogy itt erős karaktereket ismerek, akikre nagyon jól ki lehetett osztani a szerepeket, olyan bábszínészek, akikre igazán lehet építeni, mert életre tudják kelteni a figurákat.

A színész-rendező azt is elárulta, hogy a szép szövegnél bizony a szíve szakadt meg, amikor húzni, rövidíteni kellett, és nincs egyetlen mondat sem, ami ne Lázár Ervintől származna. A célközönség életkoráról az a véleménye, hogy a kisiskolás rétegnek készült a darab, ők jobban megértik a morált, a filozófiát, a gyerekeket a színházba kísérő felnőttek még jobban a darabban rejlő problémákat. Ugyanakkor hangsúlyozta: Lázár költészete pont attól csodálatos, hogy minden korosztályhoz beszél. Látta például az előadáson, hogy a fontos momentumokkor „megszülettek a csöndek”, elgondolkodnak a gyerekek azon, amit látnak. Ha lankadna a figyelmük, akkor pedig a kitűnő bábszínészek képesek visszahozni őket a játékhoz.

Veres Andrásnak a Berzsián és Dideki már a negyedik rendezése Békéscsabán; 2008-ban A haza, 2012-ben a Mackó születésnapja, 2014-ben a svéd Sven Nordqvist Pettson és Findus című darabját állította színre a Napsugár művészeivel. Pár fiatal művésszel a korábbi években még nem találkozott, de a társulat többi tagjáról jól tudta, milyen színészek, mire számíthat rendezőként. Mint mondta, a mese színpadra állítását, azt, hogy a csodálatos szövegből hogyan lehet színpadi változatot készíteni, megtalálni a mesemondás és a bábjáték közötti arányokat, összhangot, izgalmas dramaturgiai feladatnak tartja.

A bábszínészek (Balázs Csongor, Csortán Zsóka, Czumbil Őrs és társai) együtt játszanak a bábokkal, nemcsak hangjukat kölcsönzik nekik, mozgatják őket, hanem arcukat, testüket, egész lényüket átadják. A színpad mérete és gazdag berendezése is eltér a szokásostól: óriási teret játszanak be a színészek, több játszósarkot is kitesz a sok színes építőkockából alkotott házikó, kuckó, a szereplők otthona. A kockaépítmények még az évszakok és a hangulatok változását is jól jelzik. A jellemek színességét hangsúlyozzák az öltözetek, és az egész játékot Gyulai Csaba zenéje teszi teljessé.

Niedzielsky Katalin

You may also like...

Akadálymentes verzió