Skip to content

Tündérmeséből árnyjáték

Tündérmeséből árnyjáték

A bringás királykisasszony és a beszélő macska

 

Nagyon különleges élményben volt része a Békéscsabai Napsugár Bábszínház közönségének az évad utolsó bemutatóján, december 5-én az Ibsen Stúdiószínházban. Ursula Jones A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba című meséjét Csató Kata árnyjátékként állította színpadra.

(Niedzielsky Katalin kritikája)

Már a történet is eltér a megszokottól, hiszen milyen királykisasszony az, aki nem mehet el a bálba, akinek nincsen birodalma, ahogyan a mese eredeti címe szól (The Princess Who Had No Kingdom)?! Az angol színésznőből lett mese- és színdarabíró, Ursula Jones hősnője szegényen éldegél király édesapjával és lusta macskájával, Gotfriddal egy hatalmas kastélyban, ahol maga takarít, próbál sütni, főzni, mert még szolgákra sem futja. Amikor meghívást kap a szomszéd királyság uralkodójától, hogy vegyen részt a menyasszonyválasztó bálon, szívesen elmenne, mert szeret táncolni, de nincs megfelelő ruhája. A klasszikus mesehősök – az öreg király, a szépséges királykisasszony és a szerelmes herceg – egyáltalán nem a hagyományos módon lépnek elénk, vagy találkoznak, a herceg kertésznek jelentkezik, a királykisasszonyt szakácsnőként ismeri meg. Mindez nem zavarja meg őket abban, hogy első látásra egymásba szeressenek, tehát a végén mindenki elnyeri méltó jutalmát, és happy enddel ér véget a történet.

Nemcsak a cselekmény furcsa tehát, hanem maguk a szereplők is. A király nem uralkodik, nem alattvalókkal foglalkozik, hanem valami újításon ügyködik; hat repülőszerkezetet már feltalált, most éppen a hetediken dolgozik. Minden pénzét, vagyonát tollakra költötte, madárnak „öltözve” felszáll a magasba, aztán persze lezuhan. Aztán itt van Gotfrid, ez a különös macska, aki elsőként lép fel az előadásban, méghozzá teljes valóságában, míg a több szereplő csak árnyként. Fontos figura, igazi narrátor, összekötőkapocs a színpad és a nézőtér között feketecsipkés öltözetében, ráadásul a nézőtér mögül jön elő, és mindjárt le is tolja a közönséget, amiért édes álmából felébresztették. Majd konferál, közvetít, átvezet egyik jelenetből a másikba, magyaráz, segít megérteni a dolgokat. Csillogó, arany-ezüst ünnepi maszkja aláhúzza szavai jelentőségét. Közben időnként átvált árnyjátékosra, és ilyenkor mozgatópálcával síkbábként lépeget fel, le a kastély lépcsőjén, hűségesen követve gazdasszonyát, máskor azzal okoz meglepetést, hogy emberi hangon szólal meg, beszél. S az előadás végéig Gotfrid az egyetlen, aki kilép a vászon takarásából.

A modern meséhez egyszerű, mai, egészen hétköznapi nyelv társul, és az előadás egyik jellemző, aranyos jelenete, amikor a királykisasszony bringával közlekedik. Óvodások és kisiskolások tátott szájjal figyelték Ursula Jones kedves meséjét, a Csató Kata rendezésében filmszerűen, árnyjátékként megelevenedő figurákat. A bábszínház különleges műfaja az árny- vagy sziluettjáték. Csak nézünk, mint a moziban, óriás kivetítőn a királyi kastély, hol az épület kívülről a parkkal, hol a belső a sok szobával, a látvány emeletes babaházra emlékeztet. A fény-árnyék, a fekete-fehér váltakozása kelti életre a mesevilágot, mintha csak megelevenednének a mesekönyvet illusztráló Sarah Gibbs barokkos, díszes rajzai, finom igényesség dominál mindvégig a színpadon. Ami mégis a lényeg: a vászon mögött játszanak a színészek, Lilla királykisasszony és a herceg, halljuk a hangjukat, a lépéseiket, ruhájuk suhogását, de nem látjuk őket, csak az árnyakat a vásznon.

A kedves hanghoz és lágy mozgáshoz az előadás végén arc és alak társul színesben, kilép a vászon elé minden szereplő: a címszereplőt játszó Köböl Lilla, Balázs Csongor, aki a herceget keltette életre, Bíró Gyula a királyt és Szőts Orsi a macskát. Az árnyakból megismert szép vonalakhoz, fodrokhoz, suhogó anyagokhoz az ízléses jelmezek színe is megjelenik, mindez Csató Máté és Tóth Eszter tervező munkáját dicséri.

  • Az árnyjátékban az az izgalmas, hogy látszódik is, meg nem is. A színészeknek úgy kell játszani, hogy semmit sem érzékelnek a közönség reakcióiból, nem látják egymást. Ugyanakkor nagyon kell figyelniük a fényre, arra, hogy milyen távolságra vannak a vászontól, hogy jól látsszon a mozgásuk. Ez nem realisztikus játék, először rendeztem ilyen technikát, kísérletként fogom fel – mondta Csató Kata.

A rendezőnek a legutóbbi drámaíró verseny óta ez az első munkája a Napsugár Bábszínháznál. Elárulta, nagyon megtetszett neki Ursula Jones mesekönyve, és kíváncsi volt, hogyan tudná színpadra álmodni. A drámaíróversenyen találkozott már a békéscsabai színészekkel, így nem jelentett gondot a szerepek kiosztása.

A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba című tündérmeséből készült előadást elsősorban a középső és felső tagozatos óvodásoknak, vagyis az 5-8 éves gyerekeknek ajánlják az alkotók. Ursula Jones művét Szabó Attila írta színpadra, az előadáshoz Czapp Ferenc szerzett hangulatos zenét. Az óvodás bérletben szereplő igényes, látványos adventi előadáson és néhány apróság „kritikus” beszólásán remekül szórakoztak a gyerekeket kísérő felnőttek is.

Niedzielsky Katalin

You may also like...