Skip to content

Összeáll, aminek össze kell

Elég lesz így az idő vasárnapig? Meg tudják oldani a feladatot? Egyáltalán, elkészül mind a három darab? Ilyen és hasonló hitehagyott kérdésekkel bombáztuk a tegnapi nap végén a kedves Olvasót. Több önbizalom, illetve bizalom kellett volna.

Antal Attila és csapata kapott egy hintést abból a tündérporból, amelyet blogíró#3 említett korábban. A színészek jelmezben, kellékkel, bábbal, olykor sziporkázva jelenítették meg az elhagyott, de bizakodó játékokat. Nyoma sem volt annak a – laikus számára – tanácstalannak tűnő hangulatnak, ami a sötét éjszakában kissé nyomasztóan hatott.IMG_2350

Csillogó szemek, áhítatos figyelem. Nem, ez még nem a holnapi előadás közönségét víziónáló kép, hanem a koffertigrisekkel és Győzővel ismerkedő látogató, két óvodás leányka reakciója volt abban a pillanatban, amikor egy bőröndből tanterem lett. Csató Kata feszes tempóban, pontosan vezeti a próbát. Amikor visszatérnek egy jelenetre, mintha a filmet tekernék vissza. Azzal a különbséggel, hogy újra lejátszva egy jobban kimunkált részlet születik.IMG_2306

Petráék éppen a címadó Cseppnyi Önbizalom kútját próbálják meg összerakni. Tegnap hajnalra már végigmentek a darabon, most a részletek kidolgozásán fáradoznak. És milyen találó a magyar nyelv, hiszen az első nap után nem könnyű újra felvenni a ritmust.

Egy szónak is… Rendben mennek a dolgok, mennek rendben a dolgok. Egyik ámulatból esünk a másikba, és szerencsére ezzel nem vagyunk egyedül. A látogatók érkeznek folyamatosan, bekukkantanak a kulisszák mögé, elcsípnek egy-egy máskor nem látható momentumot abból, ami 3 napon keresztül zajlik az Ibsen Házban: a BÁBMŰVÉSZETBŐL.

IMG_2318

You may also like...