Firkafiú a festőről

Firkafiú a festőről

A bábjáték Munkácsy képeit keltette életre

 

Munkácsy Mihály örökségének ápolása fontos Békéscsabának, és a gyerekek művészeti nevelését nem lehet elég korán elkezdeni; utóbbit jól tudják minden bábszínházban, ahol a szórakoztatás mellett az apróságok lelkére, értelmére is figyelnek. De nem túl merész vállalkozás a világhírű festőművész munkásságát a legkisebbek körében a mese, a játék világában, bábokkal felmutatni, népszerűsíteni? A Napsugárnak mindenesetre sikerült.

(Niedzielsky Katalin kritikája)

Az Ibsen Ház udvarán mintha maga Munkácsy és párja üdvözölné az érkezőket: a jelmezes fiatalok a 19. század végi hangulatot idézik 2014. december 13-án. Főleg fiatal szülők hozzák gyermekeiket a bábszínházba, feltűnik, hogy az apróságok ismerősként köszöntik egymást. Milyen jó, hogy a művészi élmény mellett ilyen hamar hozzászoknak a társasági élet örömeihez is! Ahhoz, hogy a színházban nemcsak előadást látnak, hanem találkoznak a barátaikkal is.

Amíg gyülekezik a közönség, van idő a színpad alapos szemrevételezésére. Inkább műterem, mint bábszínház a szokásos paravánokkal, ami elénk tárul. Balra a festőállványon Munkácsy-portré: a szeme kicsit huncut, a bajusza meg kiemelkedik a képből. Biztos nem véletlen, majd kezdenek vele valamit az alkotók. Középen asztal, rajta festékek, ecsetek, jobbra virágtartó, a vázában száraz csokor. Az asztal mögött befüggönyözött ablak, onnan szivárog kevés fény a képekhez hasonlóan sötét szobába. Paraván nincs is? Majd az asztal, biztosan az lesz a színtér a bábok mozgatásához, az ablak meg a mozi a fény- és árnyékjátékhoz, a vetítéshez.

Intézményvezetők, felnőttek jönnek, és a közönség soraiban helyet foglalnak Munkácsyék is. Lenkefi Zoltán igazgató köszönti a közönséget. Azt mondja: rendhagyó esemény ez a mai bemutató, hiszen a Munkácsy-év programsorozatához kapcsolódik, amikor minden kulturális intézmény azon dolgozott, hogy méltóképpen emlékezzen meg a festőóriásról.

Bábszínházi premieren még sosem láttam polgármestert, de ez most kivételes alkalom, hiszen 2014-ben Békéscsaba Megyei Jogú Város Önkormányzata a világhírű festőművész születésének 170. évfordulójára emlékévet hirdetett. Szarvas Péter beszédében hangsúlyozza, hogy a 19. századi festészet egyik legjelentősebb alakját idéző minden egyes program, így ez a bábelőadás is, kiemelt esemény.

• Munkácsy több szállal kötődik Békéscsabához, a festő a város büszkesége, és a mester életének megismertetését minél hamarabb el kell kezdeni a gyerekek körében. Fontos időben elültetni a magot, ami majd később művészetkedvelővé teszi az ifjúságot, hogy felnőtt korban is keressék a műalkotásokat – mondja a polgármester. Majd hozzáfűzi: Az előadás a szórakozáson túl több reakciót válthat ki, nevel, oktat, eligazodásunkat segítheti a világban. A különleges technikákkal létrehozott eladástól pedig azt várja, hogy méltó legyen a város büszkeségéhez és arra, hogy országosan is elismerést szerezzen, öregbítse Békéscsaba hírnevét.

A beszéd után a zenére függöny lebben, légy száll a műterembe, útját enyhe fény kíséri, a színpad sötét, mint a Munkácsy-képek. A festő asztalán a vázlatok is szárnyra kapnak, csodálatosan lép ki a rajzból a pálcikaember – firkafiú vagy skiccfigura -, zene-zene szüntelenül, a firkafiú nem beszél, de mozdulatainak és érzelmeinek hangokkal is egyértelműen súlyt ad. Hümmög, dünnyög, nyöszörög – egyetértően vagy éppen elutasítóan. S életre kelnek az ecsetek is, valódi táncot járnak, szinte testet öltenek, megelevenednek szemünk előtt a festő álmai, alakjai, tájai.

Ami ablak volt, most mozi, ahol animációs film pereg, a rajzokból kilépnek a rajzolt figurák: drótember, drótlény, drótsárkány. Munkácsy fajsúlyos olajképei, az erdők is elénk tárulnak: először a vadon egyben, aztán erdőrészletek külön-külön táblákon, amiket bábként mozgatnak a színészek. Előbújnak az erdő lakói is, az állatkák, a nyúl, a sárkány, valami macskaféle. S firkafiú mellett végre megjelenik firkalány: piros szoknyában, nőies felsőtesttel. A zene és a hangok jelzik, kettőjük között különös kapcsolat, szerelem szövődik. Gyönyörű az érzelmi viharokat hatásosan ábrázoló, színes szalagos jelenet a fekete háttér előtt.

Zene és festészet, mese, igazi bábszínház, és a játék Munkácsy híres alkotásai, a jellegzetesen sötét tónusú portrék, tájképek körül forog. S a gyerekek kitörő lelkesedéssel jutalmazzák a firkamesét, ezt a nagyon különös művészettörténeti bábelőadást, fény-árnyék váltakozását, a titokzatos zenét, de leginkább talán mégis a firkafiú és a firkalány találkozását.

Előadás közben az egyik kisgyerek azt kérdezi anyukájától: Most mi történik? Jogos a kérdés, hiszen a mesében, a színpadon, a szereplőkkel, a hősökkel történni kell valaminek. Ezért nagyon fontos a firkapár szerepeltetése, hogy a festői világ körüli játékon, gondolatébresztő és hangulatteremtő absztrakciókon kívül legyen cselekmény is a színen, ami megfogja, leköti a legkisebbeket is. Festmények, vázlatok, ceruzarajzok kelnek életre a hagyományos bábtechnika és az animációs film eszközeivel. Bábok játszanak, és film pereg, benépesül a paraván és a vetítővászon. A légy mozgását és a történetet Munkácsy maga is figyeli – nem hiába tűnt fel az elején, hogy huncut a szeme. A bajusza is mozog, így reagál a körülötte zajló eseményekre, a gyerekek nagy örömére.

Skiccmese – képzeletbeli történet Munkácsy Mihály festményeire: igényes, értékes darab, Bartal Kiss Rita és Markó Róbert írta, Bartal Kiss Rita rendezte, dramaturg Markó Róbert; Szőts Orsi, Czumbil Emőke, Csortán Zsóka, Rákóczi Antal és Balázs Csongor játssza.

Nézzük a bábelőadást, s közben művészettörténetet lapozgatunk: Ásító inas, női és férfi portrék, erdőrészletek, Milton tanulmányfeje, virágcsendéletek, Liszt arcképe… A zene, a festészet és a bábjáték lehetőségeinek szép ötvözete az olykor humoros, máskor megható, lírai hangvételű előadás. A zenét Bakos Árpád komponálta, Munkácsy korához és színvilágához illeszkedve, főleg a mély hangú hangszerekre (tuba, nagybőgő) építette a szomorkás, mégis vidám dallamokat. A tervező, Horváth Mária szintén Munkácsy műveinek hangulatát szolgálja a díszlet színeivel és elemeivel (portrék, belső terek, síkbábok, felhők, erdők, virágcsendélet).

Különös, hogy a bábelőadásban nincs beszéd. Ezzel kapcsolatban Lenkefi Zoltán azt mondja: nem titkolt szándék, hogy a produkciót szeretnék elvinni külföldre, megmérettetni nemzetközi porondon is. A beszédnélküliség és a takarásban lévő színészek együtt a képet, a látványt erősítik, itt milliméterre pontosan kell mozgatni mindent.

A nagy taps után a bábszínház igazgatója a közönségnek bemutatja és rózsával jutalmazza az alkotókat. Búcsúzóul arról beszélgetünk, hogy Munkácsy festészete, színvilága bizony elég távol van a gyerekektől, a bábszínháztól, de az emlékév jegyében olyan darabot akartak létrehozni, amely mégis a bábjáték lehetőségeivel idézi meg a festőt és képes megfogni a legkisebbeket.

– Az volt a célunk, hogy olyan ismereteket adjunk a kiváló festőművész életéről, munkásságáról, amire a fiatalok később tudnak építeni. Ugyanakkor természetesen a bábjátékkal kicsit eltérítjük a közönséget a valóságtól. Munkácsy festészete nagyon komor, sötét világ, amit vidámmá kellett tenni, mert a gyerekek világa is vidám – magyarázza Lenkefi Zoltán.

Kiderül, hogy Munkácsy bábszínházi témaként nem is olyan egyedülálló, hiszen Bartal Kiss Rita Kecskeméten rendezett már Picassóról bábjátékot, ami persze könnyebb lehetett, mert a spanyol képzőművész színvilága, festészete Munkácsyéval ellentétben igen derűs. A békéscsabai felkérés úgy szólt a rendezőnek, hogy itt is felszabadult, gyerekeknek való előadást állítson színpadra, a komolyságot kellett a vidámsággal ellensúlyozni. Ebben kiváló alkotótársa volt Horváth Mária tervező, aki többek között Jankovics Marcell rendezővel együtt készítette a Magyar népmesék rajzfilmsorozatot.

A Firkamesét hétfőn, kedden és szerdán 10 és 14 órától láthatják még a gyerekek.

Niedzielsky Katalin