Skip to content

Érdekes időutazás a Bábos Drámaírón

Ezek megint kifőztek valamit- csattanhat fel a kedves olvasó a cím alapján, és nem jár messze az igazságtól annyi apró módosítással, hogy nem kifőztek, hanem kihúztak. Méghozzá a negyedik témát a Bábos Drámaíró Versenyek sorában. Verseny? Talán nem ez a legjobb szó arra, ami ránk vár az elkövetkező 3 napban. Inkább fesztivál, workshop – műhelymunka, rapid előadás készítés. Persze azért vasárnap délután a műfaji elvárásnak megfelelve a zsűri és a nagyérdemű kiemeli majd a leg-eket.

Sok csúcspontja van a bábos drámaírónak, és vitathatatlan, hogy az első a téma kihúzása. A Sík Ferenc Kamarateremben összegyűlt közönség, amelynek javát a három nap főszereplői tették ki, rémült csodálattal nézték a Fővárosi Nagycirkusz két artistája, Kodák Anna és Zsilák Olivér előadását. A blogíró szorongott, és ebben a közönség java részével osztozott. Majd ez az izgalom a két művész erőszámánál egy megmagyarázhatatlan, túltengő önbizalomhullámba csapott át. „Este megemelem az asszonyt.”- gondolta magában, majd azzal a lendülettel állt a derekába valami elemi, mélyről feltörő fájdalom. „Na, jó. Nem ma este.” – vetette el erőművészi vízióját lankadó optimizmussal.

A három író közül Sebők Bori tudatosan készült, Tóth Réka Ágnes izgalommal várja a Múzsát, Pozsgai Zsolt a 22 (!) drámaíró versenyén sem akar a rutinra hagyatkozni.

A rendezők csapatát a műsorvezető próbálja meg zavarba hozni nyakatekert vagy éppen közhelyes kérdéseivel, de nem jár sikerrel. Koncentrált, határozott már-már vakmerő trió érkezett a Színház- és Filmművészeti Egyetemről. Szenteczki Zita határozottsága imponáló, Szilágyi Bálint számára egy korábbi, fél napos bezárt szobában töltött alkotói folyamathoz képest a három nap tengernyi idő, míg Varsányi Péter akkor lenne elégedett, ha a csapatából ki tudná hozni a legtöbbet.

A Lenkefi Zoli – Lovas Gabi – Rákóczi Tóni alkotta „fesztiválzenekar” előző évi slágerei közepette elhangzott a 10 kiválasztott cikk címe, amelyből Bali Bogi végül kihúzta a IV. Bábos Drámaíró témáját. Tavalyelőtt neki köszönhettük az Egy cseppnyi önbizalom, inkontinencia témát.

 Blogíró sajnálta, hogy nem a Kapós a magyar masiniszta, sem a Ha sokat horgászik, ne szedjen fel senkit, még csak nem is a Lóvá tett marhák került ki a kalapból. Az írók első blikkre rezignáltan, zavarodott mosollyal fogadták a bejelentést: a téma Érdekes időutazás a víz világnapján, majd optimistán tették hozzá: „Az időutazás jó!”, „A víz is jó!” A kalap tartalma megváltozott, és a 12 órás műszak előtt álló triumvirátus kihúzta a művét színre vivő csapatot.

Mondhatnánk: az említett 12 óra víz-választó lesz. Hogy ragaszkodnak-e a szerzők a cikk tartalmához vagy csak a címet használják fel inspirációként, ez rájuk van bízva. Az elmúlt három évben mindkettőre láttunk példát. Arra még nem, hogy ne készült volna el a darab. Reggel erre is fény derül.

Ui.: Érdekesség: a víz világnapja közvetlenül a bábszínházi világnap másnapja.

You may also like...