Előtérben a háttér

Ejtsünk pár szót a háttérstábról. Ahhoz, hogy három nap alatt a semmiből élvezhető előadás szülessen, az írókon, rendezőkön, színészeken kívül népes csapat munkája szükséges. Díszlet, háttér, bábok, és számos, ehhez szükséges eszköz kellék.

Lássuk néhány példát:

– fúrópajzs,

– két kis méretű rózsaszín kosztümfelső,

– kis p.csa szemüvegkeret,

– virágos rét,

– ördögfarok,

– varangyos béka,

– elegáns női bőrkesztyű,

– egyszer használatos gumikesztyű,

– 8 telefonkészülék.

És még sorolhatnám. „Lehetetlent még nem kértek.” – tudom meg. Valóban, eddig még nem született olyan kérés, amelyet ne tudtak volna teljesíteni a bábszínház munkatársai. Természetesen a rendezők is nagyjából tisztában vannak a lehetőségekkel.

Basszus, piros-fekete csíkos póló! Kettő! – kétségbe esett hang az éterben.

A két vödör mihez kellett? – telefonos segítségkérés.

A folyamatosan érkező kérések, rohammunka ellenére nyugalom uralkodik a stábon. Vagy csak a fáradtság teszi.

Eközben Lovas Gábor mind a három produkció zenei hátterét biztosítja. Az egyik pillanatban még Elvis Presley-től gitározza a Love me tendert, a következőben, egy másik csapatnak szintetizátoron játssza a Tavaszi szél című dalt.

Érkeznek az ajándékok, fő a kávé, megy a nyomtatás. Na jó, abbahagyom, mert lassan egy lelkes termelési riporttá kerekedik magasröptű bejegyzésem.

/Varga Tamás blogja/