Skip to content

Harangozó Imre: Élő misztérium, avagy a bábok, mint az élet hírnökei…

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház Napkeletre nézzetek! című előadásáról.

 

Napkeletre nézzetek! Hirdeti már címében is a Békéscsabai Napsugár Bábszínház az idei év adventjére, karácsonyára készült előadása. Már a cím is a Bartóki értelemben vett tiszta forrás igényét és fontosságát nyomatékosítja. Teszi ezt egy olyan világban, amikor a külsőleg, a csomagolás, nap mint nap a tartalom életére, létére tör. Amikor fontosabbá válik a reklám, mint maga a reklámozott tárgy, s folyamatosan mennyiséggel próbálunk minőséget mérni. S íme, adott néhány bábszínész, jelesül Biró Gyula, Czumbil Örs és Soós Emőke, adott egy zenész, név szerint Lovas Gábor és összeállít, megjelenít egy olyan misztériumjátékot, amely felnőttek és gyermekek számára egyaránt hitelesen és érdekesen nyúlik vissza a forrásokhoz. Feszes, hihetetlenül pontos, mégis könnyed művészi teljesítményük tükröt tart korunk elé, s ebben a tükörben láthatjuk, súlyos értékzavarral küzd a világ. S az ember gyakran esik képmutatás és egocentrizmus örök farizeusi csapdájába.

Bábelőadásunk műfaja a keresztény vallás misztériumaira épülő, a személyes megtérést és bűnbánatot célzó dramatikus, párbeszédes cselekményű misztériumjáték. Gerince a karácsonyi ünnepkör legkedvesebb játéka, a középkori eredetű betlehemezés. Magyar népi kultúránkban a bábtáncoltató betlehemezésnek nagy hagyománya van. Az angyalok, a pásztorok, a napkeleti bölcsek éneket zengenek, tréfás párbeszédekben évődnek, így nyitják meg a szemünket a látásra, fülünket a hallásra és hívnak bennünket, hogy ebben a nagy harsányságban, lármában halljuk meg az ünnep igazi örömüzenetét: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Jn 3,16

Megtekintve, végig elmélkedve az előadást, csak a legjobbakat írhatjuk le! Nagyszerű mind tartalmi, mind előadói szempontból. Misztériumjáték a javából, amelyben minden ott van, aminek ott kell lennie és semmi sincs benne, ami fölösleges, ami sallang lehetne! Egyenrangúan jó a szöveg, a zene, pontosan, biztosan és szépen énekelnek a szereplők!

Ott vannak az angyalok, rájuk épül a történet. Az Isten teremtette lelkek, kiket az emberi képzelet szárnyas ember alakjában idéz meg. Isten küldöttei, akaratának végrehajtói ők. Az emberi világban a csillagos mindenség fiaiként jelennek meg. Alakjukhoz, hármasságukhoz szerencsés kézzel nyúltak a darab alkotói, hiszen szemünk, pontosabban lelkünk előtt épül föl a titok, mennyire és miért is kötődnek Ők a magyar népi jámborság karácsonyi misztériumához. A következő szereplői kör a pásztorok, a nyájukat a szabad ég alatt legeltető emberek. A magyar pásztorok a csillagok jó ismerői, népünk hagyományainak letéteményesei voltak épp úgy, mint a bibliai idők juhászai, gulyásai is. E tisztségre foglalkozásuk, primer emberi tisztaságuk teszi őket alkalmassá, hiszen szinte egész életüket Isten szabad ege alatt töltik. Azután érkeznek szép sorjában a Napkelet bölcsei is. Tudós, tisztes emberek, akik a Megváltó születéséről égi jel alapján értesültek. Csillag vezeti őket, s e jelet követve, annak üzenetét az ószövetségi szentírás jövendölésével hitelesítve és pontosítva találják meg a Szent Családot.

Múlhatatlan alapélménye az emberiségnek a misztikus isteni születés. Emlékét, élményét adja tovább anya a lányának, apa a fiának. Hitünk szerint nem nőhet föl gyermek, nem válhat becsületes emberré a betlehemi jászol melege nélkül. Az Szent Család, az élet kitaszítottságáról, az emberek vakságáról, tehetetlenségéről szól ez a bábjáték is. A kevélységről, a dölyfről, ami már ősszüleinket bűnbe rántotta. De szól a kiszolgáltatottak összetartozásáról – az egyszerű emberek jóságáról – s a fényről, a múlhatatlanról, amely a legsötétebb zugba is beragyog. A fényről, amely megoldja a tehetetlenség bilincsét. Ébreszt és figyelmeztet is nehogy aludjunk, amikor az Ő születését adja hírül a madár, a szarvas, az angyal. Pásztorok legyünk, éberen figyeljünk az égre. Bölcsek legyünk, ismerjük a csillagok mozgását. Figyeljünk a szóra is, mert hisszük, mert tudjuk, magyarul is elhangzik az örömhír: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat.”

 

Újkígyós, 2016. Advent III. vasárnapján.

You may also like...