Akik körülöttünk vannak – Hlásznyik Attila, kobzás
Még csak 13 éves, de magát már kobzásként definiálja a fiatal tehetség, aki most A repülő kastély kapcsán erősíti a Napsugár zenész csapatát. Beszélgettünk egy kicsit a zenélésről, a színházról és a jövőről.
Mióta zenélsz? Egyáltalán mi vonzott a zenélésben?
Hlásznyik Attila: Első osztályos voltam, mikor apa elvitt a zeneiskolába, én nem is akartam menni. Aztán igazából én hegedülni akartam, meg anyukám is azt szerette volna, csak megláttam a kobozt és beleszerettem rögtön. Azóta is tart ez a vonzalom. Barbócz Sándor tanított, most Téglás Ferenchez járok. Nagyon sokat tanultam, tanulok tőlük!
Nem csak kobzán játszol. Milyen hangszereket szólaltatsz meg még?
H.A.: Itt most ukulelézek, amit teljesen egyedül tanultam meg. Én szülinapra meg karácsonyra kérek hangszereket és gyűjtögetem lassan. Most olyan 9 hangszerem van, ami csak az enyém. Most zongorázni tanulok otthon, és kicsit dobolok is. Kihívás, hogy új hangszeren megtanuljak játszani egyedül, ezt szeretem.
Apukád akarta, hogy zenélni tanulj, ő is zenél?
H.A.: Zenélt régen egy rockzenekarban, de már nem, ő fest. Sprayvel fest képeket. Sokat utazunk, mert Ő utcaművész igazából. Voltunk Máltán, Szicíliában, Írországban, sokfelé.
És mivel foglalkozik anyukád?
H.A.: Ő kutyakozmetikus, nem művész, de mindenben támogat.
Amikor utaztok, akkor apa fest, te pedig zenélsz?
H.A.: Most akartam, csak nem voltak olyanok a körülmények. Szeptemberben voltunk Szicíliában, ott zenéltem volna, de elég veszélyes környék, így nem is engedték volna a szüleim. De a jövőben tervezem, hogy én utcazenélek majd.
Hogy kerültél a bábszínházba?
H.A.: Lovas Gábor szólt. Nem találtak más kobzást, tudta, hogy én már régóta játszom és korábban egyszer már zenéltünk együtt egy koncerten is. Nagyon jó volt, sokat tanultam Gábortól meg Rákóczi Tónitól. Jó a hangulat mindig, jól érzem magam a próbákon, előadásokon. De sokat tanultam Rumi Lászlótól is, főleg stílust. Példa értékű ember számomra ő is.
Nem áll távol tőled a színház amúgy sem.
H.A.: Így van. Böszörményi voltam a Légy jó mindhalálig előadásban, bár távol áll tőlem az a rossz gyerek. Annyira jó vagyok, hogy egyszer kaptam egy oklevelet is erről. Három éve Színistúdiós is vagyok. Nagyon élvezem, hogy a színpadion élhetek egy másik életet is. Érdekel a meseírás is amúgy. Amikor legutóbb utaztunk, kitaláltam egy mesét, ami nagyon jól sikerült. Az a címe, hogy Zalán a zabagép.
Annyi mindennel foglalkozol, hol fér el ebben az iskola?
H.A.: Kedvenc tantárgyam az angol, de az irodalmat is nagyon szeretem. Sokat hiányzok, nem vagyok magántanuló, de tényleg sokkal kevesebbet vagyok iskolában, mint a többiek. Az osztálytársaim elfogadnak és az iskola is támogat.
Jól látom, hogy minden a színház felé mutat? Ha a jövődet elképzeled, mit látsz?
H.A.: Nem tudom elképzelni az életemet zenélés nélkül és nagyon szeretek színpadon is lenni. Valahogy nem sok választási lehetőséget látok, hogy hol helyezkedjek majd el. Ezt szeretem csinálni. Remélem a jövőben lesz még alkalmam a bábszínházban is dolgozni ismét.
