Atkák – párnakomédia egyformákra és különbözőkre, emberekre és másokra

Vörös István szintén végigkíséri színműve alakulását. Éppen Csortán Zsókán a sor:
„Ti nem, nem, nem, ti nem vagytok, ti nem vagytok-vagytok, ti nem norm…” Ajjaj, valami baj lehet. Zsóka nem aludt eleget, begörcsölt az időhiánytól? Az ijedt Blogírót és a fotós, Lenkefi Sárát Katkó Ferenc nyugtatja meg: „Minden rendben. Ez a szövege.”
“Szerző Úr engedélyével a következő jelenetet a dal elé tesszük.” Vörös István bólogat és mosolyog.
Jó látni, ahogy az írók végigkísérik drámájuk előadássá érését. Rapid folyamat, de élmény színésznek, írónak, rendezőnek.
Telefon pittyeg, Henger keresgél, majd felmutatja a bűnöst. Szőts Orsi jelentkezik: „Bocsánat, ha le van némítva, de akkor is hangosan jelez, hogy adjam fel a lottót.” Ezúton kívánunk öt, jól eltalált számot Orsinak. És küldjük mindenkinek, aki szereti. Válaszolnánk a kívánságműsorok sztenderd kérdésére: Kinek küldöd a számot? Ha már ide kanyarodtunk: Blogíró biztos a tegnap próbált dalok közül választana. És megüti a főnyereményt, hiszen a csapat éppen az egyik kedvencet kezdi énekelni. No, de ne kalandozzunk így el, hiszen végszóra megérkezik Atkakirály: kövérkés testén ernyedten lógnak csápjai. Kap még majd egy fogantyút, kalapot és flittereket, valamint egy előadásnyi életet Schneider Jankótól.