Pont az i-n
A 11 éves lányomnak az egyes csapat tetszett jobban, az öccse a harmadik előadást élvezte inkább. Ugyanígy alakult a sorrend Blogíró#1 gyermekeinél is: az idősebb (8 éves) az első, a kisebb a harmadik előadást favorizálta. (Az én lányom mindjárt még egyszer meg akarta nézni Szabó Attila meséjét.)
A felmérés nem reprezentatív, de talán nem véletlen.
A Győző és a Koffertigrisek egy kisrác szobatisztaságon keresztüli nagyfiúvá válását dolgozta fel. A téma összetett, nehezen megjeleníthető – talán épp ezért használt a rendező, Csató Kata klasszikus, könnyebben értelmezhető, egyszerű és egyértelmű bábszínházi formanyelvet. A szorongás okozta probléma azonban jobban megfogta a két idősebb gyermeket.
Érdekes módon a sokkal asszociatívabb, külsőségeiben szabadabb A Cseppnyi Önbizalom kútja című előadás a kisebbekre hatott jobban. Az egyenes vonalvezetésű, klasszikus történetet Kovács Petra úgy prezentálta, amiért szülőként külön hálás vagyok neki: a képzelőerőre bízva a gyereket, telis tele játékossággal.
Csehovi melankóliát juttatott eszembe a kettes csapat előadása. Nehezen indult a közös munka annál a társaságnál, sokáig csak a szöveggel ismerkedtek. A bemutatott produkció végül nem a megírt darabot hozta; Kolozsi Angéla történetében a lomtalanításkor kidobott, kétségbeesett, jövőtlen figurákba az optimizmust csöpögtető, lejárni képtelen felhúzható fémkatica marad magára, míg a többiek mégis új otthont találnak. Antal Attila előadásában viszont a reménytelenségé volt a slussz poén, mindenki maradt kihajított, gazdátlan, szeretetlen.
A történeti hűség kedvéért álljon itt a díjazottak listája:
Legjobb dramaturgiai darab különdíja: Kolozsi Angéla
Legjobb dráma: Szabó Attila
Legjobb rendező: Antal Attila
Legizgalmasabb karakter: Presits Tamás
Legjobb színész: Mészáros Mihály
Legjobb színésznő: Szőts Orsi
Legjobb vendégszínész: Nagy Mónika (Vojtina Bábszínház)
Közönségdíj: A Cseppnyi Önbizalom kútja
Természetesen a játékhoz ez is hozzátartozik, és a zsűri munkáját, a közönség véleményét sem szabad figyelmen kívül hagyni.
Mégis, a folyamat lenyűgöző, ahogy szinte a semmiből bontakozott ki a csoda, a szemünk előtt alakultak a jelenetek, karakterek – a szétszórt kirakó darabok három képpé álltak össze.
Csató Kata és csapata az elejétől kezdve egy nagyon tudatosan építkező, határozott koncepció mentén zajló folyamaton keresztül jutott el a kész előadásig. A Győző és a koffertigrisek Bíró Gyula és Vesselényi Orsi hol humoros, hol megindító kettősét kiválóan egészítette ki a három zabolázatlan koffertigris vidámsága. Alázattal. És persze a slágerekkel.
Antal Attiláék a színészi játék előtérbe helyezésével, a szabad karakter alakítás jegyében vitték színre Kolozsi Angéla színdarabját. Szőts Orsi bájos, néha zavart repkedése, a Struccot alakító Harcsa Bogi kétségbeesett bizakodása mellett Mészáros Misi tudálékos és mindig szkeptikus varjúja, az ismét fantasztikus zenei aláfestéssel nyomasztó hangulatot keltett a színpadon. Ezt erősítette fel Czumbil Örs szűkszavú nyúlfigurája és Bicc merev tekintetű bólogatása, monoton ismétlései.
A két blogíró számára a legnagyobb meglepetést Kovács Petra társulata szerezte. Az elcsípett próbarészletek egy-egy momentumot jártak körbe, egy hangyányit nem sejtettek abból, amivel aztán vasárnap délután találkoztunk. A legváltozatosabb eszközhasználat mellett bontották ki a történetet. Presits Tamás lubickolt a szerepeiben, amit a közönség nyílt színi tapssal jutalmazott, de a két főhős Telenkó-Oláh Tímea és Spergel Anna, azaz Fodor és Bodor is magabiztosan és nagyszerű összhangban kereste a cseppnyi önbizalmat. Ragány Misa és Czumbil Emőke alázattal, kiválóan egészítették ki a 3 főszereplő játékát.
Emlékeznek még, mit írtunk? Cseppnyi önbizalom nélkül tettük fel a kérdéseket sorban: Elég lesz így az idő vasárnapig? Meg tudják oldani a feladatot? Egyáltalán, elkészül mind a három darab?
Jelentjük: a darabok elkészültek, elég lett az idő és igen, meg tudták oldani a feladatot. Magas színvonalon. Köszönjük!
