Egyáltalán, elkészül mind a három darab?

Mennyire más módon készül a három előadás! Három tempóban, három stílusban folyik a munka még mindig az Ibsen Házban.
Komplett zenekar állt össze a hármas csapatnál (tessék megnézni a darabnyitó jelenetet a youtube-on!), ahogy a szerszámokkal csattognak, kopácsolnak, ütik a ritmust később is. Presits és Timi vokáloznak Annának, aki a locsolókannába énekel. „Nem tudsz beleázni a vödörbe?” – kérdi Kovács Petra Telenkó-Oláh Tímeát, aki készséggel ázik, miközben Ragány Misa sztoikus nyugalommal húzza végig a légycsapót a vasvillán.
A rendezőnő jóvá hagyja, hogy Tomi „beszálljon ezzel a nagy szarral, ami nem tudom, hogy került ide”, úgyhogy Presits Tamás elkezdi ütni a ritmust a földön egy ásóval (igaz, tényleg majdnem akkora a szerszám, mint a színész).
Minden a legnagyobb rendben – állapíthatja a nézelődő. Jó a hangulat, együtt készítik a jelenetet, odafigyelnek minden gondolatra. S igaz is ez a kezdő lombsöprésre, meg a harmadik jelenet dalára. De vajon ezen aprólékosan kidolgozott részeken túl, ténylegesen hogyan haladnak Bertóti Johanna darabjával?

Szövegolvasás. Hm. Ez bíztatóan indul. A színészek értelmezik a kiválóan megírt, dinamikus dialógusokat. Közben az elmaradhatatlan nevetések, urambocsá röhögések. „Ennél a pontnál egy hangulatváltás kellene. Eddig a padlón voltunk, és most kezdünk felemelkedni. Ha javasolhatok ilyet.”- veti közbe a rangidős Mészáros Mihály. A többiek átveszik az instrukciót, és érezhetően megváltozik a majdani bábok hangulata. A karakterek formálódnak és a próba ezen stádiuma megengedi a játékot.
Szőts Orsi él is a lehetőséggel, amelynek következtében a Krachot megjelenítő Mészáros technikai szünetet kér. A nevetéstől könnyes szemét törölgeti. Mikor megnyugodnának a kedélyek, felmerül a kérdés: vajon miért van szüksége egy nyugdíjas meteorológusnak egy kesztyűs bábra. A lehetséges válaszokat a szerkesztőségbe várjuk. Ugyanerre a sorsra jut Lilike is. Amikor harmadszor ejtik ki a nevét, hatalmas nevetések közt újabb kérdés fogalmazódik meg: de ki az a Lilike?
Ahogy vége egy szakasznak, ismét Mészáros Misi veszi át a szót: „Gyerekek, nagyon jók voltunk”. Soós Emőke megfontoltabb: „Majd vasárnap térjünk vissza rá.”
A színészek dolgoznak, értelmeznek, hogy megjelenítsék az elbizonytalanodott, reményveszett játékok jellemét. Mindeközben a rendező nincs velük. Ahogy haladnak előre a szövegben, felüti fejét a bizonytalanság. Elég lesz így az idő vasárnapig? Meg tudják oldani a feladatot? Számunkra is szembeötlő: valahol kész díszlet közt próbálnak jelmezben, mások rendelkezőt tartanak.
És akkor rám tör a felismerés: a színészek a valóságban jelenítik meg a darabot. A „gazdájuk” nélkül elbizonytalanodnak, kissé csüggedtek lesznek. Egyikőjük próbálja előrelendíteni a társaság hangulatát, némi optimizmust csöpögtetve a terem aurájába. Van, akire hatással van, van, akire nincs.
Pontosan az történik a szemünk előtt, amit éjszaka megírt Kolozsi Angéla. Ha ez tudatos rendezői húzás, akkor… Minden esetre kíváncsian várom a holnap reggelt.

Szigorú a rendezőnő; még meg is állt, és csúnyán nézett, amikor fotóztam, mert Bíró Gyula egy pillanatra rám figyelt, s nem az épp adott instrukcióra.
Talán a szigorának köszönhető, hogy ilyen remekül haladnak? A szövegtudás csírái már látszódnak. Elkel még a súgás, de megy előre a jelenet – azaz csak menne, mert megérkezik egy báb. A hirtelen támadt szünetben Zsóka és Csongi rögtön négyféle bejövetelt rögtönöz, hogy aztán ismét Csató Kata rendelkezzen, hogyan érkezzen Kofi, Totyó és Incér Pityer Győző ágyához. A koffertigrisek újra és újra elindulnak és megérkeznek, ezekből az ismétlésekből kiderül aztán, hogy Orsi vagy túlkiabálja a rendetlenkedő állatkákat, vagy karmesterként leinti őket. Utóbbi a megoldás.
A munkakedv töretlen itt is, pedig már mindjárt tíz óra, kíváncsi vagyok, meddig bírják ma este. Az ő előadásukhoz már megszületett a Piszoár szving, a műhelyben készülnek a kellékeik, a próbateremben pedig ötvennél is több bőröndöt számoltunk meg.

A nagy kérdés még mindig megválaszolatlan: melyik szerző darabja nyeri el a zsűri tetszését? Melyik csapat előadása kapja a legnagyobb tapsot? Az egymással játszók, a tanácstalanul toporgók, vagy a kemény kézzel irányítottak? Egyáltalán, elkészül mind a három darab?