El(s)őre!

Évről-évre meglepő, mennyire különböző módon kezdik a munkát a rendezők és alkalmi társulataik. Az egyik csapat olvas, a másik díszletet tervez, a harmadik bábokat próbál. Ebben a fázisban még megjósolhatatlan, ki milyen ütemben fog haladni, de az első pillanatkép ígéretes.

Rumi László Tasnádi-Sáhy Péter íróval kedélyesen beszélget az üres teremben. Blogíró kicsit sajnálja, hogy nem Berg Judit drámáját dolgozza fel a rendező, mert akkor szegényes tárházából előhúzhatta volna Judit népszerű művét, a Rumi-nit. Sűrű elnézéskérések közepette…

A színészek sehol, de ez nem zavarja különösen hőseinket. Rumi optimista: „Nagyon jó kis színészeket kaptam. Van egy vízióm a képi megoldásokról. Az se rossz.”

Péter dégi (és nem régi) gyerekkori élményeit osztja meg alkalmi munkatársával. A kastély, a remek víz, emlékezetes búvóhelyek. Mindezt 0 perc alvás és egy színmű megírása után. Először hajnal 5:49-kor dőlhetett hátra, amikor megnyomta a küldés gombot, és drámája elindult egy izgalmas úton. Negyedóra múlva a csapat összeáll, illetve összeül, és már a darab első olvasásánál formálódnak a karakterek. Báb, kellék, díszlet még szóba se kerül.

Nem úgy Lázár Helgánál, aki castingot tart a színpadra kirakott bábok közt. „A kedves szerző rugalmas a szövegét illetően. Nyugodtan húzzatok belőle, alakítsátok!” – bíztatja Berg Judit magát és a csapatot, közben élvezettel figyeli a színészeket és rendezőjüket, aki éppen felméri az erőforrásokat, lehetőségeket. „Megengedtek egy rögtönzött közvélemény kutatást? Játszotok valamilyen hangszeren? Mozgáselemekkel hogy álltok? Tánc, koreográfia, ilyenek?”

Soós Emőke óvatosan, sommásan válaszol: „Amennyit úgy illik tudni!”

„Spárgát nem tudok.” – egyértelmű az elzárkózás.

„Én igen.” – Szucher Ági válaszára felcsillan Helga szeme.

„Tényleg? Belerakjuk! Azért előtte melegíts majd be”

„Le tudsz menni hídba?” – szegeződik a kérdés Vass Richárdhoz, a marosvásárhelyi Csiky Gergely Állami Magyar Színház színészéhez.

„Már le vagyok menve. Ha én nem is, a bábom biztos.”

Majd kis gondolkodás után hozzáteszi: „Én kaszálni tudok.” És ez egy rendes székely ember szájából teljesen egyértelműen hangzik. Azért a társulat hálás nevetéssel fogadja ezt a készséget is.

Blogíró látogatását éppen könyök, térd és fejvédő felszerelések lajstromozása zárja.

Az I-es csapat Somogyi Tamás vezetésével a díszletet tervezi. Mihály Csongorra, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház bábosára tudatlan blogíró azt gondolja, díszlettervező, mert olyan innovatívan, szakértelemmel segíti a folyamatot.

Az ötleteléshez mindenki hozzátesz valamit.

„Esetleg Erzsók cicije?” – kérdi Gyarmati Évi.

„Sajnos az oda van varrva.”– tereli határozottan Nagy Ildi a realitások talajára az ötleteket. (Hm. Szóval Szemérmetes Erzsók 55 évesen átesett egy korrekciós műtéten. Petőfi erről nem szólt.)

„Három bolygó kerékkel megküldjük?” – érdeklődik a rendező.

„A talpa fém, de megbeszélem a fiúkkal.” – Nagy Ildi asszisztenciája határozottságot sugároz.

Kedves Olvasó, az imént az első benyomásokat próbálta jelen sorok írója felvillantani, de nem tudja a folyosón szűrődő, mit szűrődő, olykor harsogó zenei kezdeményeket, a sürgés-forgás közben született poénokat, a mosolyokat, komikus mozdulatokat megmutatni. Igyekezni fogunk, de közben arra bíztatunk mindenkit, hogy személyesen győződjön meg a versengésről. A jegypénztárban váltott jegyek mind a három napra és a vasárnapi bemutatóra is érvényesek. Csak most, csak Önöknek, még 48 óráig.

Ui.: Havas Jon elmehet a búsba! Sandokant akarjuk! Jöjjön a maláj nyár!

A Blogíró