Nemzetközi üzenet a Bábszínházi Világnap alkalmából

2016 január 2-án elhúnyt dr. Henryk Jurkowski.

Ez a nagyszerű személyiség, tanár, kutató, kritikus, író és antropológus az egész életét a bábszínház világának szentelte, sok barátja és tisztelője akad szerte szerte a világon.

Hogy szellemiségét megidézzük, az UNIMA vezetői úgy döntöttek, hogy 2016-ban újból közlik az általa 2011-ben, a Nemzetközi Bábszínházi Világnap alkalmából írt üzenetet.

Nemzetközi üzenet a Bábszínházi Világnap alkalmából

2016, március 21.

(Henryk Jurkowski)

A nyugat-Szibériai Omsk városában vagyok. Bemegyek a néprajzi múzeumba, ahol a tekintetem egyből egy nagy vitrinre téved, amiben több tucat figura található – finnugor törzsek, a manysik és a hantik bálványai láthatók itt. Úgy tűnik, mintha az összes látogatót ők köszöntenék. Ösztönösen válaszolok köszöntésükre. Csodálatosak. Azt a megmaradt szellemiséget reprezentálják, mely az emberiség korai időszakából él tovább. Ők és képzeletbeli világuk az első, szent vagy profán színházi megnyilvánulásoknak és képeknek a gyökerei.

A művészeti gyűjtemények teli vannak bálványokkal és szent figurákkal, amelyek lassanként elhalványultak az emlékezet számára. De a múzeumokban bábok is vannak, amik még mindíg őrzik alkotójuk és mozgatójuk kezének lenyomatát. Más szóval, ezek a bábok megtartják az emberi ügyesség, fantázia és spiritualitás nyomait. Bábkollekciók találhatók minden földrészen és szinte minden országban; gyüjtőik büszkeségei ezek. Fontos kutatási területet, létfontosságú emlékeket jelentenek, és diszciplínánk diverzitása szempontjából is bizonyítékul szolgálnak.

A művészet, mint sok más emberi tevékenység, két tendenciának van alávetve: az egyesítésnek és a defferenciálódásnak. Ma a két tendencia közös létezését látjuk a kulturális tevékenységben. Tisztán látható, hogy milyen egyszerű utazni légi úton vagy akár az interneten keresztül: ez megsokszorozza a kongresszusokon és a fesztiválokon szerezhető kapcsolatok számát, ami a nagyobb egységesülés felé vezet. Hamarosan tényleg McLuhan globális falujában fogunk élni.

Ez a helyzet nem azt jelenti, hogy teljesen elveszítettük volna a kulturális különbségek iránti vonzalmunkat, hanem azt inkább, hogy eztán számos társulat fog hasonló kifejezőeszközöket használni. Az olyan bábművészeti stílusok, mint a japán ningyo joruri és az indonéz wayang, beolvadt mind Európa, mind pedig Amerika bábjátékába. Mindeközben az ázsiai és afrikai csoportok európai bábtechnikákat alkalmaznak.

A barátaim azt mondják, hogy ha egy fiatal japán művész virtuóz Chopin-játékossá válhat, akkor egy ameriai is válhat a joruri/ a dalang-előadások/ a wayang purva mesterévé. Egyetértek velük, azzal a feltétellel, hogy a bábjátékos asszimilációja nem csupán a technikai, hanem a kulturális asszimilációt is kell hogy jelentse.

Sok művész megelégszik a báb külső szépségével, ami túlmutatva ezen a néző számára más művészeti formák felfedezésének lehetőségét is magába foglalja. Ilymódon a báb új területekre tör be. Még a színészek színházában is, ahol számos metafora forrásává vált.

Az antik figuratív báb, mely egykor széleskörben elterjedt volt, mára földrajzilag teljességgel visszahúzódott. Ez a tárgy, és még inkább minden anyagi alkotás elterjedésének köszönhető. Mivel minden tárgy, minden anyag, mikor animálják, valósággal beszél hozzánk, és saját helyet követel magának a színházi életben. Ennélfogva tehát a tárgy felváltja a figuratív bábjátékot, ami pedig a művészeket egy új, költői nyelvezethez valamint olyan alkotásokhoz vezeti el, amelyek gazdag, dinamikus képekkel dolgoznak.

Egykor az egyes bábtípusokra jellemző képiség és metaforika, ami megkülönböztette ezen bábtípusokat egymástól, mára az egyes bábjátékosok egyedi kifejezési formájává vált. Így tehát van egy új, egyedi, költői nyelvezetünk, amely nem hagyományfüggő, hanem a művész tehetségén és egyeni kreativitásán múlik. A kifejezésmódok egységesülese differenciálódáshoz vezetett. McLuhan világfaluja a visszájára fordult. A különböző kifejezésmódok egy olyan egyedi nyelv eszközeivé váltak, ami mindig eredeti megoldásokat részesít előnyben. Természetesen a figurális bábjáték hagyománya nem tűnt el a horizontról. Legyen szabad azt remélnünk, hogy minidig is megmarad egy értekes viszonyítási pontnak.

Henryk Jurkowski – 2011.

A nemzetközi bábszínházi világnap ötlete először 2000-ben, a Magdeburgban rendezett, 18. UNIMA kongresszuson került megtárgyalásra.

A hivatalos időpont Dadi Pudumjee javaslatára március 21. lett, amely időpontot 2002-ben az atlantai UNIMA tanácsi gyűlésen hagytak jóvá.

Az első Nemzetközi üzenet, amely egyszerre nagy népszerűségre tett szert, New Delhi-ből érkezett 2003-ban.

Manapság a világ midnen táján megünneplik.

You may also like...

Akadálymentes verzió