„Amikor az ember rámol, úrrá lesz rajta a mámor…” A Kamrapocok segít a túlélésben

A Kamrapocok bár kedves, játékos cím, a Békéscsabai Napsugár Bábszínház legújabb bemutatója nem ígér könnyed szórakoztatást. Frici fiú története olyan komoly témákkal szembesíti a gyermekközönséget, mint a magány, a beilleszkedés, a felelősség, a halál, a gyász és annak feldolgozása. Fekete Ádám darabjából Kovács Petra Eszter rendezett hatéves kortól ajánlott előadást. A premiert november 18-án délután láthatta az ifjú publikum.

(Niedzielsky Katalin)

 

Színes színpadkép fogadja a nézőket, pedig semmi különös, csak egy vidéki kisbolt raktára, de lehetne a nagymama spájza is. Edények, üvegek, tálak, kupak, gombolyag, élelem a polcokon, kartondobozok szanaszét a földön. Harang, majd vekker ébreszti reggel Fricit, a darab szereplőjét, akiről már a korai fogmosás közben kiderül, hogy édesanyja kórházban van, de elfoglaltsága miatt egyelőre nem ér rá meglátogatni. Magányos ez a fiú itt a raktárban, akárcsak anyukája ott a kórházban. „Szeretlek, Anya!” „Anya, ne sírj!” A telefon közöttük az egyetlen kapocs, szomorú beszélgetésüket vidám munkahelyi jelenet követi.

Hősünket a raktárban óriási kupi fogadja, mozgalmas, táncos mutatványaival próbál pakolászni, miközben énekében arról filozofál, hogy a káosz magától keletkezik, az ember meg küzd a rendrakásért. Söpröget, focizik a különböző tárgyakkal, mozdulatait, főleg amikor elesik vagy kartondoboz kerül a fejére, a gyerekek nagy nevetéssel díjazzák.

Ennek a fiúnak a tárgyak a társai, nincs egyébként senkije, még barátnője se, zárkózott, teljes körülötte az elszigeteltség. Ám aztán, hogy ne legyen egyedül, kitalál, megalkot magának egy társat, Bonmót, a Kamrapockot, és ez az apró lény lesz egyetlen barátja. Vicces figura, végtagjait a kamrában fellelhető tárgyakból rakta össze Frici, gomb a szeme, egyik lába nyeles súrolókefe, a másik kés.

Ettől kezdve együtt pakolnak, máris jobban megy a munka, közben játszanak, elmélkednek. Fritz Attila bábszínész eddig egyedül játszott, most már két karaktert kell alakítania, ügyesen oldja meg a párbeszédeket, kettőjük kontaktusát, a szemek, arcok szembefordítását, a hangváltást, amikor a vállán, a fején mozgatja Bonmót.

Mivel Pakolás Géza feltalálta a műveletet, amit pakolásnak hívnak, a cuccok mind a helyükre kerülnek, és ahogyan halljuk, „ez a világ boldogsága, a lelki béke, az igazi extázis”. A rakodó páros munkáját sajátos zene kíséri, edénycsörgés, a pakolás hangjai, munkadal. „Amikor az ember rámol, úrrá lesz rajta a mámor” – énekli Frici a biztatást. Az addig magányos fiú társra, barátra lelt, aki már nem neveti ki, megérti. Megint lírai rész következik, az altatódal Bonmónak, ráadásul jó hír a kórházból: anyukája sétálni ment, jobban van. Az emlékezés a gyermekkorra, amikor mindenfélét játszott Fricivel édesanyja, és még nem volt fáradt, és nem felejtett el mindent… – megható jelenet. Akit szeretünk, annak a távolléte fájdalmas. Telefonhívás a kórházból, „súlyos”, a fiú rohan. Váltás a színpadon. A sötétben Frici gyertyát gyújt, altatódal, nincs kedve semmihez, még a pakoláshoz sincs. „El sem tudtam tőle búcsúzni…” Mindössze ennyi hangzik el, de tudjuk, miről van szó. S akkor még Bonmónak is majdnem vége, szétesik, de a fiú kétségbeesetten gyorsan összerakja, meggyógyítja.

Valaki elment, valaki érkezik: új báb, hogy segítsen Bonmónak, megjelenik Frökk. A megmentő, mert tanítani kell, és ez értelmet ad Bonmó életének. Frici pedig találkozott a szökőkútnál valakivel, aki szintén árva és társra vágyik, aki az ő életének ad értelmet, hozzá siet az előadás végén.

Ritka az a bábelőadás, amely olyan fajsúlyos témákat állít színre, amelyekről nem könnyű beszélni, mégis kell. A gyermekeinket meg tudjuk védeni sok mindentől, de az elkerülhetetlen, hogy az élet dolgaival ők is találkozzanak, szembesüljenek. Ilyen a magány, a közösségekbe való beilleszkedés nehézsége, a barátok iránti felelősség, szeretteink, barátaink elvesztése, a halál, a gyász és annak feldolgozása. Komoly kihívás a szülők, a tanárok, a művészek számára, hogy mikor kell szólni, és nem kevésbé fontos, hogy miként. Az őszinteség, a szeretet sokat segíthet, az előadásban sok humor, nyelvi játék, szép zene, kedves dalok ellensúlyozzák a fajsúlyos tartalmat.

A színházban azt mondjuk, monodráma, amikor egyszemélyes a játék, egyetlen szereplő adja elő a produkciót. Fritz Attila bábszínész először önmagát alakítja, majd megalkotja társát, a bábot, Bonmót, végül Frökköt is, így lesz trió a monodrámából. Pontosabban lesz még egy negyedik szereplő is, alighanem egy lány, ott a szökőkútnál, vagy inkább egy ötödik, ha a fiú anyját is beszámítjuk, de utóbbi kettőről tudunk, viszont nem lép elénk.

Fritz Attila és Kovács Petra Eszter házaspár, együtt végeztek a Színművészeti Egyetemen 2013-ban, Attila bábszínész, Petra bábrendezői szakon. Az ötöd éves Attilának kellett egy egyszemélyes előadás, amelynek megírására Fekete Ádámot kérte fel, az volt az első verzió, húszperces. Petrának tetszett a darab, úgy gondolták, érdemes közönség elé vinni egy hosszabb változatot. Tervezőnek Mátravölgyi Ákost, zeneszerzőnek Kákonyi Árpádot kérték fel. Így született meg a DirAct Art és a Miskolci Csodamalom Bábszínház koprodukciója, amely Miskolc, Dunaújváros, Kecskemét után érkezett Békéscsabára, és az alkotók reményei szerint folytatja turnéját az országban.

Az alapötletet az adta, hogy a színészt és a rendezőt érdekelte az a téma, hogy a gyerekek miként tudják feldolgozni valakinek az elvesztését, a magányt a gyászt, hogyan kell velük erről beszélni, hogyan lehet nekik segíteni a feldolgozásban. Tapasztalatuk szerint a kisebbek könnyebben kezelik ezeket a dolgokat, mint azt a felnőttek gondolnák.

  • Egy hat-, hétéves gyermek másképpen látja élet-halál kérdését, mint a felnőttek. Természetesen nagyon fontos, hogy megfelelő stílusban, finoman, lehetőleg humorral, gyors tempóval ellensúlyozva tálaljuk a témát, hogy valóban segítsük a feldolgozást – hangsúlyozta Kovács Petra Eszter. – Fontos, hogy ne traumát okozzunk, hanem legyen mód elbeszélgetni, kibeszélni az érzéseket, a szorongásokat. Meg kell érteni a nehéz dolgokat. Úgy tervezzük, hogy minden előadás után, ahol ezt kérik, legyen beszélgetés a gyerekekkel.

A rendező azt is elmondta, hogy a Kamrapocok című darabban a betegség, a halál, a gyász, más kortárs alkotásokban például a hajléktalanság, a szülők válása, az örökbefogadás témája fordul elő. Olyan jelenségek ezek, amelyekkel az életben találkoznak a gyerekek, és a felnőttek felelőssége, hogy a nehézségekre felkészítsék őket, a problémákra közös beszélgetéseken választ keressenek. A magyarországi bábszínházak ritkán mernek vállalkozni ilyen bemutatókra, pedig a gyermekek érdeke, hogy természetesen a koruknak megfelelő eszközökkel, de szembesülhessenek az élet árnyoldalaival is.

Niedzielsky Katalin

You may also like...

Akadálymentes verzió