A bábszínház nem játék! A Gyilkos balladákból zenés színpadi mese felnőtteknek

Mary és a tenger – akár tündérmese is lehetne. Avagy: Az idegenek kedvessége – az alcím már kicsit elgondolkodtató, mélyebb tartalomra utal. Az április 29-ei késő esti bemutató (fél kilenc) és a műfaj megjelölése (bábjáték felnőtteknek) már egyértelmű jelzés: a Napsugár Bábszínház nagyon különleges, merészen újszerű produkciójára ezúttal kivételesen nem a gyerekeket várta.

(Niedzielsky Katalin írása)

Hol is kezdjem? Miközben üdvözölnöm kellene a hazánkban egyelőre nem túlságosan gyakori műfaj, a felnőtteknek szóló bábszínház igényes megjelenését, arra gondolok, hogy a választott téma talán mégsem a legszerencsésebb a népszerűsítésre. Nincs mit szépíteni, mert Mary és a tenger csak fedőnév, a főszereplő ebben az előadásban a halál, pontosabban néhány gyilkossági eset! Áldozat egy újszülött, aki a folyó mélyén végzi, a kutya falra szegezve, egy egész kisiskolás osztály a jég alatt, de ölnek hajtűvel is, hidegvérrel. S ha már volt elég bátorságunk, hogy ezekkel a tényekkel szembenézzünk, érthető a színpadot végig uraló sötétség, az egész játékra rátelepedő misztikum, a hátborzongató hangok, sikolyok és persze a kemény rock.

Vagy jobb lett volna úgy indítanom, hogy akinek sikerült az első két-három sorban ülni, többet kapott az előadásból? Látta, amit hátrább nem: a földön zajló jeleneteket, a sötétben mozgó figurákat, mozdulatokat, fejeket, arcokat, még ha azokat maszkok, kalapok, lámpaernyő, könyv takarta is. Ám az is lehet, hogy lejjebb úgy érezték, még több az erőszak és a hangerő. Az sem lett vidámabb, aki a sötétbe borult színpad helyett a szövegre próbált koncentrálni. A refrének biztos nem kerülték el a figyelmét: „Mi nem láttunk, nem hallottunk semmit, nem tudunk semmiről. Nem a mi dolgunk…” Csak nem ismerős?!

Egy kis szüzsé mindig megnyugtató, nézzük inkább azt! A kerettörténet egy fiatal lányról, Maryről szól, akinek minden vágya, hogy életében legalább egyszer lássa a tengert. Ezért a babájával együtt elszökik otthonról, és útja során különös tapasztalatokat szerez. Egy régimódi, limlomos fogadóban száll meg éjszakára, de a süvítő szél és a titokzatos hangok miatt nagyon fél, nem tud elaludni. Képzelet és valóság keveredik, a múlt tárgyai életre kelnek, Mary pedig mesélni kezd, hogy legyőzze félelmeit.

Antal Attila rendező Nick Cave balladáit álmodta színpadra, egy rejtélyes padlásszoba tárgyait bábokkal keltette életre, hogy a kibeszélés terápiáját ajánlja fel a nézőnek. Lovas Gáborral zenét is komponált az előadáshoz, munkáját dramaturgként Tóth Réka Ágnes, tervezőként Ferenczi Réka segítette.

Nick Cave ausztrál rockzenész, énekes, zeneszerző, regényíró a hetvenes évek közepe óta ismert, Antal Attila „multi művésznek” nevezi.

  • Az előadásunk alapja Nick Cave Murder Ballads (Gyilkos balladák) című, 1996-ben megjelent zenei albuma, ami tíz dalon keresztül különböző erőszakos, gyilkos eseteket dolgoz fel – mondta a rendező, zeneszerző a premier után. – Gondoltam, ebből lehetne jó előadást csinálni, és találtam hozzá a kerettörténetet Maryről, aki látni akarja a tengert, róla szól az egyik dal az albumban. Valójában nekem az volt izgalmas, hogy ha odaér a tengerre, akkor mi van, ott mi történik a lánnyal. Ha legnagyobb vágyunk teljesül, mit kezdünk azzal, és mi a következő lépés?

A szabadkai származású Antal Attila, aki 2008-ban végzett az Újvidéki Művészeti Akadémián film- és színházrendezői szakon, kifejtette: Mary egyedül van egy idegen környezetben, vajon mit kezd magával? Akkor jelenik meg egy kedves idegen, Richard, aki elvezeti a fogadóba, ahol az éjszakát töltheti. De ott megint egyedül marad, és újra éli az utazás élményeit, előjönnek a szorongásai.

  • Talán álmodja, talán megéli ezeket a történeteket Mary. Álom és valóság között elmosódnak a határok, a félelmeink így működnek, nem tudjuk, mi a racionális, mi az irracionális, mi valós, mi az, amit csak mi képzelünk oda. A történeteken keresztül mindenesetre felnőtté válik ez a lány, és ezután már nem fogja úgy élni az életét, ahogyan előtte. Ezt a fejlődést akartuk ebben az előadásban feldolgozni.

Nem véletlen, hogy a rendező-zeneszerző darabjának fontos szereplője a három zenész, két gitáros és egy dobos (a felállás megegyezik Cave korábbi zenekaráéval), akik végig a színpadon játszanak, énekelnek.

  • Amikor dolgozom, a rendezést úgy élem meg, mint totális művészetet, ahol mindennek nagyon fontos szerepe van. Minden élő anyagból építkezik. Nem szeretem, ha van egy adott szöveg, és azt felpakoljuk a színpadra. Az érdekel, hogy mi teszi élővé a produkciót, és itt valóban a zenét kell elsőként említeni. A dalok, amelyek nemcsak történeteket mesélnek, hanem hangulatokat festenek, más szempontból világítják meg a dolgokat. De azt sem akartuk, hogy dalokon keresztül meséljük el az album történeteit, ez mégiscsak színpad, zenei anyag színpadra alkalmazása, ami különlegessé teszi az egészet. Ez ősbemutató, ami nem volt még soha sehol, fontos pillanat, hogy valami új születik, nem olyan, amit már ötszázszor előadtak, interpretáltak.

A rendező nem egészen ért egyet azzal, hogy a Mary és a tenger célközönsége a felnőttek, a 16 éven felüliek lennének. Úgy véli, a Grimm-mesék is éppen elég véresek, a magyar népművészet, a népballadák is gyakran a halálról szólnak. Tévednek a szülők, a pedagógusok, akik úgy gondolják, a gyerekeket mindentől meg kell védeni, miközben a négy-öt évesek gyilkosságokat, rémtörténeteket játszanak.

  • Én harminc évvel ezelőtt voltam négy-ötéves, és emlékszem, hogy a játékainkban mindig valaki meghalt. Egyik szintje ennek az előadásnak, hogy a játékon keresztül hogyan tudunk megszabadulni a félelmeinktől, ami nagyon fontos. Az előadásnak lehet olyan szembesítő hatása, amikor látjuk a szörnyűségeket, megéljük, feldolgozzuk őket. De ez nem az a történet, amikor az utcán megtámad valaki bennünket. Itt mindenki tudja, hogy ez színház. Én szívesen ajánlanám mindenkinek az előadást, a nagyon kicsiknek nyilván nem, inkább a felső tagozatosoknak, a középiskolás korosztálynak.

Az előadás fogadtatásáról alighanem megoszlanak majd a vélemények, de a színészek teljesítménye és a bábszínház teljes eszköztárának ötletgazdag felvonultatása vitathatatlan! Csortán Zsóka, Czumbil Emőke, Balázs Csongor és Czumbil Örs emlékezetes alakítást nyújtott, Lenkefi Zoltán, Lovas Gábor és Rákóczi Antal zenei aláfestése emelte a színvonalat. Báb, baba, maszk, kísértet, árnyjáték váltja egymást, a fogasra akasztott ruha és mögötte a színész fantasztikus páros, akárcsak a fényképek + alakok fellépése. Az alkotók remekül kitalálták, mi kelthető életre egy titokzatos padlásszobából.

  • Egy padlás mindig nagyon izgalmas környezet, itt vannak különböző tárgyak, amiket felfedezhetünk, a leghétköznapibb dolgok kapnak új jelentést, új életet, ezt akartuk kihasználni – magyarázta a rendező. – A tárgybábok szépen kiegészítik a színészek játékát, olykor túlzottá teszik, a karikatúra felé tolják a figurákat.

A gyilkosságokhoz, a misztikus környezethez, a titokzatos padláshoz feszültségkeltőnek érthető a sötétség, jól működik a fénnyel, megvilágítással operáló kiemelés. Ugyanakkor zavarja a nézőt, ha nem látja, mi történik, ha vakon botorkálnak a színpadon. Én még az arcokat is hiányoltam. Antal Attila a helyszínnel, a tér adottságaival magyarázta mindezt.

  • Vannak terek, ahol nem lehet csodát művelni. Nem a sötétség miatt nem látunk, hanem azért, mert előttünk is ülnek, és a nézőtér esése nem megfelelő. A fények, árnyékok váltakozása hangsúlyosabb, mintha mindent megvilágítanánk. Arcok nem is voltak, csak maszkok, kivéve a főszereplőt, Maryt és Richardot, a többieket szándékosan arctalanítottuk.

Aki nyitott az újdonságra, fogékony a hagyománnyal szakító, eredeti, színvonalas, gondolatébresztő bábelőadásra, nem marad kívül. Az alkotók bíznak benne, hogy Mary utazása folytatódik, az előadásnak meglesz a közönsége, természetesen egy bizonyos réteg. „Nem is arra mentünk, hogy minden igényt kielégítsünk, hanem egyfajta különleges elvárásnak igyekeztünk megfelelni” – vélekedett a rendező. S ki tudja, talán egyszer még hazánkban is népszerűbb lesz a felnőttek körében a bábszínház…

Niedzielsky Katalin

You may also like...

Akadálymentes verzió