Tessék, csak tessék!
Szombat reggel. Ébred a belváros, a zárva tábla 180 fokos fordulatot tesz, a kosár útra kel, a régi seprő jól seper. Persze, ha arrébb mennénk pár száz métert, ugyanez kissé felfokozottabb, már-már kaotikus képet mutatna, hiszen a csabai piac ekkorra hiperaktív mozgásba lendül. A könyöklőnél, büfénél fürtökben, lángososnál, hentesnél kígyózó. Tömeg és sor.
De vissza a látszólagos nyugalom szigetére. Kissé nyúzott arcok, a Samsonite reklámozhatná magát egyiken-másikon. Nem kívánt kellék a táska, de adja magát.
Érkezik egy helikopter, leszállópálya nem kell, mert Somáé volt, és várja vissza. A meggyűrt újságpapírból karakteres malac bontakozik ki. Mégis Elvis, a király. Séró belőve, indulhat a próba.
Most inkább a hátország mozgolódik. Elő kell készíteni mindent, amit éjszaka, a nap végén kértek a csapatok. „Egy hónap alatt bármit az égvilágon megcsinálnánk, de két nap alatt?” Majdnem bármit. Egy fél nap tapasztalatát leszűrve biztonsággal mondható: érdemes lesz vasárnap 15 órakor az Ibsen Ház stúdiótermébe látogatni gyermeknek, szülőnek, nagyszülőnek.
A sorok írója lassan frászt hoz a körülötte lévőkre kérdésével: kit, milyen korosztályt fog megszólítani a darab? Muszáj feltenni, mivel a tisztelt nagyérdemű erre (is) kíváncsi. Egzakt válasz még nem adható, de ahogy haladnak előre a csapatok, telik az idő, egyre pontosabb tájékoztatást fogunk tudni adni.
Addig is csak tanácsolni tudom: szánjon időt a kedves olvasó arra, hogy ellátogat az Ibsen Házba.
Az I. emeleten találja a Sík Ferenc-termet, ahol Hoffer Károly csapata próbál a gyors és kreatív eco-technikával (meghatározás by Lenkefi Réka) kézült újságpapír malacokkal. Ezen a szinten nyithat be a táncterembe, ahol a Pokol formálódik Veres András vezetésével. A II. emeleti bábszínházi előadó-, és próbateremben mára stabilabb asztalokból ácsolt alagútban formálja Jét, Kát, Bronsont és a többieket Bartal Kiss Rita.
Egyszóval: jöjjenek! És a választ első kézből kapják meg sokszor feltett kérdésemre.
Amint az utolsó betűt leütöm, lép be a műhelybe Karesz: “Készülődik a kis patkányom!” – gondolva az egyik szereplő karakteres figurájára.
Ezt látni kell, elindulok.
/Varga Tamás blogja/
