Régi meséből mai igazság a barátságról A kisoroszlán megtalálja társát

A titokzatos jóbarát, avagy a rejtélyes Hippopotámusz című előadását a Békéscsabai Napsugár Bábszínház négyéves kortól ajánlja a gyerekeknek. Egy régi orosz mese alapján írta Czipott Gábor a kedves, poénos szöveget, amely Lovas Gábor zenéjére szólal meg. A nagyon szeretetre méltó állatkákat ízléses díszletben Wunder Judit álmodta színpadra, a produkció színvonalát a bábszínészek és figuráik összjátéka határozza meg.

(Niedzielsky Katalin kritikája)

 

A szeretetre, barátságra nevelést nem lehet elég korán kezdeni, alighanem már magzati korban is késő. Az a jó, az a normális, ha eleve olyan környezetben születnek a kisgyermekek, ahol a szeretetnél, törődésnél, barátságnál, hűségnél nincsen fontosabb érték. Ebben a történetben egy kis oroszlán keresi igaz barátját, nekivág a dzsungelnek, minden állatban szeretné meglelni, amire vágyik. Már az is különös, hogy éppen az oroszlán – az állatok királya, az erős, az uralkodó, ezek a tulajdonságok jellemzik a csillagjegy szülötteit is – ennyire félénk, esendő, sebezhető. De hát Oroszlán Ottó még kicsi, kölyök, akinek sokat kell tanulni. Az a szerencséje, hogy ott van mellette kezdettől a kis víziló, a játszótársa. Virgil ragaszkodó, hűséges, cseppet sem esik neki jól, hogy Ottó máshol keresi a barátságot, mégis kitart mellette, segíti, a kalandok során még az életét is kockáztatja, csakhogy társa elérje a célját. Ez a víziló pontosan úgy cselekszik, ahogyan egy igazi jó barát, önzetlen, segítőkész. A gyerekek szerintem hamarabb rájönnek, mint a kisoroszlán.

Afrikai dzsungelt, állatkertet, játszóteret egyaránt idéz a díszlet, hol erdei úton, hol mászókák és játékok között haladnak hőseink, Ottó és Virgil. Közben találkoznak Lajhár Lamberttel, Nyúl Nyámmal, Páva Politúrral, Orrszarvú Oszkárral és Maki Mimivel. A nyomukban van folyton az éhes Kígyó Kármen, csak éppen Hippopotámusszal nem sikerül összejönni. S persze ne feledjük Ottó másik segítőjét, dr. Zsiráf Zsupánt! Ez a tudós állat a lexikonból olvas fel, megmagyarázza, hogy miért Hippopotámuszt kell megtalálnia annak, aki barátot keres magának. Ez azonban csak az elmélet, a fiatal kölyöknek kell a tapasztalat, az utazás, a tanulás.

A barátságot hajszoló kicsi oroszlán egyre szomorúbb, mert nem leli igaz barátját. A történet végén visszaérnek oda, ahonnan elindultak. De kis hősünk végre megtanulta, hogy mégiscsak létezik igazi barátság, egy életre szóló, és a víziló az ő legjobb barátja. Pont a víziló, ugyebár nem a legszebb az állatkák között, szürke, kövér, a többiek irtóznak tőle, Ottónak mégis ő a legszebb, mert viselkedése, nemes cselekedetei, belső tulajdonságai megszépítik. A tanulság: az  az igazi barát, akire mindig számíthatunk. Bizony nem árt, ha a gyerekek még azt is megtanulják, hogy a külcsínnél, a látszatnál mindig fontosabb a belső érték.

Czipott Gábor még a hetvenes évek második felében látta Lifsic és Koncsarova meséjének bemutatóját az akkori Állami Bábszínházban. Az eredeti szöveget azonban túl hosszúnak, bonyolultnak és didaktikusnak találta, de a barátság felmutatását fontosnak tartja.

  • Tapasztalatból tudjuk, hogy a gyerekek mennyire kedvelik a kicsi állatokat a színpadon, szerepeltetésük hálás feladat. Ilyen előzmények után döntöttem úgy, hogy új forgatókönyvet írok, vagyis a régi orosz történet alapján egy új, modern mesét a mai gyerekeknek. A barátságról szólni ugyancsak hálás feladat, és mindig megható – hangsúlyozta a rendező. Czipott Gábor egyébként alapítótagként, 2005 tavaszától dolgozik a Napsugár Bábszínházban. Immár sok emlékezetes előadással ajándékozta meg a gyerekeket, így többek között a Vásárfiák, a Csalóka Péter vagy Az elvarázsolt egérkisasszony című előadás rendezése fűződik a nevéhez.

A békéscsabai ősbemutatót a rendező kalandos, kedves, szórakoztató előadásként jellemezte. Mint mondta, fontos egymást segíteni, a barátság szerepe minden korszakban és világban kiemelt jelentőségű, ezért nem csak a négyéveseknek ajánlja a produkciót, hanem mindenkinek, akit érdekel ez a téma.

A Napsugár Bábszínház előadásaira általában igaz, hogy a színészek együtt élnek a bábokkal, kettőjük karaktere egységet alkot. A félénk, szeretetre vágyó kis oroszlán és Biró Gyula, valamint az önzetlen, hűséges kis víziló és Czumbil Örs kettőse az összjáték szép példája, akárcsak Szőts Orsi és „sziszegő-szejpítő” kígyója. Szőts Orsi és Balázs Csongor felváltva több állat bőrébe is bújik, hiszen felváltva keltik életre a zsiráfot, a nyulakat, a majmot, a pávát.

Wunder Judit, aki már korábban a Hétszínvirág bábjaival és díszletével is megörvendeztette a gyerekeket, ezúttal is vidám, ízléses színpadképet és bábokat tervezett. Meggyőződése, hogy a gyermekközönségnek formában, színben egyszerűbbet kell nyújtani, meg kell találni az életkornak megfelelő játékosságot, a kifejező szemeket, a barátságos figurákat. Az állatkarakterek hálás feladatnak bizonyultak, olyan kedves, barátságos figurákat tervezett, amelyeket bármely gyermek szívesen hazavinne, lefekvéskor magához ölelne. A dzsungel ábrázolásánál is inkább élénk, szép, akár csendéletre emlékeztető virágszálakat alkotott, nem félelmetes őserdőt vagy szavannát. Mint mondta, némi dzsungeles feelinget azért hozott, de visszafogottan, nehogy megijessze a kicsiket, inkább kevert bele egy kis játszótéri hangulatot is, amitől a kisközönségnek már ismertebb, otthonosabb a helyszín. A nagy vándorlást, az új állomásokat apró módosításokkal érzékeltette.

  • Minden állat természetesen már-más karaktert, jellemet takar. De a mese és a figura elmozdul a szokványostól, a sztereotípiától. Az oroszlán okker, meleg színben jelenik meg, pozitív jellem, a víziló szürkés, lilás, szintén jóságos. A zsiráf bölcs, a páva kényes, hiú. A kis oroszlán karaktere még bizonytalan, kiforratlan, mindenkinek elhisz mindent, nem lát át mások viselkedésén, érdekén. De hát még kölyök, még tanulnia kell. A víziló mulyának tűnhet, szürkének, kövérnek ismerjük, nem túl szép, de mindenben segíti a főhőst. Felnőtt karaktert képvisel a zsiráf, hiszen tud olvasni, ő indítja el a kutatást, és a történet végén ő árulja el a megoldást is, azt, hogy a Hippopotámusz tulajdonképpen a víziló idegen neve – mondta Wunder Judit.

Érdekesség, hogy olyan zsiráfot tervezett, amelynek a feje levehető, és akkor a háta díszletté, heggyé, a hasa játszótéri mászókává alakul át a színpadon. A bábmozgatáshoz jó ötlet a páva levehető farka, amivel kényesen tud legyezni a színész.

Tény, hogy olykor nagy utakat kell bejárnunk ahhoz, hogy végül hazaérve fedezzük fel otthon, amit mindig is kerestünk. A szerzett tapasztalat után más fényben látunk, átértékelünk régi dolgokat. Ez az állatmese bizony a nagyobbaknak is elgondolkodható lehet, de még a felnőtteknek is, akik nagy rohanásukban hajlamosak megfeledkezni az igazi értékekről.

Niedzielsky Katalin

You may also like...

Akadálymentes verzió