Nincs megállás!
Ördög és pokol! Ezek tudják a szöveget! És összeálltak a jelenetek. Kész a díszlet! Mi történt itt pár óra leforgása alatt? Mégis csak egy versenyről van szó! A tudósító eddigi benyomásai alapján jelenlegi a Veres-csapat áll a legjobban.
Mindehhez alázatos színészi munka szükségeltetik. Soós Emőke és Bíró Gyula rezzenéstelen arccal tartja kényelmetlen pozícióját a széleken. Egy gumiszalag jelzi, szerepük szerint alárendeltek. Színészként is alávetik magukat rendezőjük kérésének. Nagy különbség: utóbbi önkéntes tevékenység.
Hópihéék, tudják, a malacok, Dénes Emőke színészi játékát követően először árnyjátékkal jelennek meg, majd homok animáció jeleníti meg a szereplőket, végül előtűnnek a bábok. Hogy is mondta Hoffer Károly? „Az előadásnak egy olyan egységes formai világot kell találni, ami ennyi idő alatt is teljesíthető és vállalható.” Jelentem, a terv túlteljesítve.
Az egyik nem várt pillanatban beszakad a díszlet: „Nem baj. Menj tovább, az előadáson is előfordulhat váratlan helyzet.” És dicsér, ösztönöz, kiemeli a pozitívumokat.
A szöveget itt-ott közös erővel meghúzzák. Hogy mennyire?
– „Haladjunk, eddig 13 oldalt vettünk át!”
– „Na, jó, de 5 oldalasra húztuk!”
Hogy is mondta Hoffer Károly? „(…) egyeztettünk, hogy belenyúlhatunk. „Túlteljesítve. Persze, a megjegyzés csupán hangulatjavító túlzás.
Bartal Kiss Rita két férfi szereplője asztalokat pakol. Nem, nincsenek kész, a darab része a díszlet átrendezése. Ahhoz, hogy gördülékeny legyen a mozgás, szegény emberek átforgatják egyszer párszor a nem könnyű bútordarabokat a rendező beszámolására: 3,8…
És a tréfa kedvéért még keringőznek is. Asztalostul is jól megy a valzer.
Rákóczi Tóni Balanescut játszik be.
„- Élőzene lesz, ugye?”
„- Persze, már úton van a quartet.”
A két lény bejövetele következik. Mit bejövetel, bekúszás, osonás, amolyan Mission Impossible-módra. Szőts Orsi komolyan veszi a sejtelmességet.
„- Orsika, lámpával, lécci!”
„- De fokozni akartam a feszültséget.”
„- Ha nem lesz fény, nem fogsz látszódni.”
„- Jól van, arra most nem gondoltam.”
És bohóckodnak. Aracs Eszterrel jó párost alkotnak. Amolyan Markos-Nádas duó, de néha Jim Carrie, olykor Boncz Géza jut eszembe róluk.
Rita ösztönzőleg elejt egy mondatot: „Van még egy csomó jelenet, amit még fogalmam sincs, hogy oldunk meg.” Jelzem, bármilyen furcsának is tűnik, csak az mer ilyet mondani ebben a helyzetben, aki magabiztos; tudja, mit akar.
A következő zenei bejátszásnál figyelmeztet: „Tóni, legyél velünk.”
És lám, amikor ismét Rákóczi Tónin a sor, másodpercre pontosan ott állítja meg, ahol kérték.
A darabról? Lenkefi Zolit idézve: olyan kártunnetvörkös lesz.
Összegezve és megnyugodva: három jó előadás van születőben; a szereplők, közreműködők szakértelmének, tudásának köszönhetően rekordidő alatt.
/Varga Tamás blogja/