Skip to content

Dolgos délelőtt

Dukát Erika írása

Reggel az Ibsen-ház épületébe lépve nagy nyüzsgés fogad. Hol jobbról, hol balról tűnik elő egy-egy bennfentes. Csapattagok sietnek egyik teremből a másikba, szövegkönyvet lapozgató színészek igyekeznek az olvasópróbára, izgatott fotósok pedig fényképezőgépükkel kapják el a megörökítésre méltó pillanatokat.

Az egyik teremben kávésbögrehegyek utalnak az éjszaka egyik pezsdítő társára, a másik valószínűleg az idő rövidségéből és az egész verseny atmoszférájából táplálkozó izgalom lehetett. Vagy egy bizonyos tündérpor, amit a láthatatlan és csak éjjel munkálkodó ihlet-manók szórtak minden író fejére.

A hangstúdióban már hallhatók a mesék alakuló dallamai, a megírt zeneszövegek egyre határozottabban zengik be a stúdiószobát. A hangok még ide-oda szaladgálva helyüket keresik, de az őket megszólaltató hangszerek és a zenészek lassan a megfelelő helyre terelgetik őket.

Ahogy elkezdődnek az olvasópróbák, elcsendesedik a ház. De ez nem félelmetes csend és nem is az üresség, vagy magány csendje, hanem egy hangulat, az „itt valami nagyszerű készül” csendje. Ezután mindenki lopakodva oson, nehogy elriassza a kreativitás-manókat, akik nappal is segédkeznek, és a csapat, illetve minden munkálkodó résztvevő felett lebegve ötletpuszikat dobálnak.

Később a bábkészítő műhelybe is bekukkantok. Elmélyült munkában vannak az ottaniak, egyelőre festett levelek készülnek. A környezet igazán gyermekcsalogató: színpompás félkész jelmezek, pihe-puha anyagdarabok, érdekes barkácskészletek, zsúfolt szerszámosládák pihennek egy-egy sarokban. A falakról korábbi és majdani mesefigurák néznek le kedvesen. A titkokat rejtő szekrények mellett a színpaletta összes színében pompázó festékes tégelyektől, csillogó glitterek üvegcséitől és különböző méretű ecsetektől roskadoznak a polcok. Egy nagy fehér, anyagból készült elefánt a felvigyázó, ő ellenőrzi az éppen zajló munkát. Elköszönök, de megfogadom, ide is még biztosan visszatérek, hiszen még csak most jön a java.

You may also like...