Cipőket le, kezdődhet a babaszínház!

Kiszely Ágnes: Aki nyitott a játékra, nyitott a világra, a másik emberre

A Békéscsabai Napsugár Bábszínház otthonos birodalmában mindig a gyerekek a főszereplők, róluk és értük szól a mese, a zene, a játék. De a babaszínház még ezen a csodálatos világon belül is egészen különös műfajt képvisel. Az idei első premiert január 13-án, szombaton délután tartotta a társulat, az Afrika című produkcióra a legkisebbeket, a három év alatti gyermekeket várták.

(Niedzielsky Katalin kritikája)

 

„Van nekünk egy Afrikánk,

Afrikában pálmafánk.

Pálmafánkon majmocska,

ki a kókuszt eldobja.

Kókusz koppan elefánton,

csiricsáré madár szárnyon…”

Nemcsak a kókusz koppan, bármi mozdul, dobszó, xilofon, duda vagy csengőhang jelzi a változást; zene, tánc és színek együttese hívja magára az apróságok figyelmét. Először a zenészek és a bábszínészek játszanak, labdáznak, meleg színek, egyszerű ritmusok idézik a dzsungel hangulatát. Utána érkeznek a bábok, az állatok szokatlan, de vidám színekben jelennek meg. Narancssárga kismajom babanyelven gagyog, a nagy fehér elefánt dudaszóra lépeget, kölyke türkiz színben ugrál, egy kismadár éppen kikel a tojásból és szárnyait próbálgatja.

Amikor már a dzsungel minden lakója bemutatkozott és eleget játszott, újra a labdák kerülnek elő, kirepülnek a gyerekek közé. Ekkor váratlan fordulat következik! A zoknis, harisnyás publikum tagjai négykézláb vagy totyogva bemásznak a színpadra, birtokba veszik a játékteret, dobálják a labdákat. Barátkoznak a bábokkal, a színészekkel, kipróbálják a díszletet, nem félnek a rivaldafénytől. S ahogyan a szereplőktől látták, most ők hajigálják a labdákat kifelé. Anyának, apának, tesónak, a többi gyereknek. Jól érzik magukat, hiszen játszanak.

A függöny, a meghajlás, a taps nem is hiányzik; ez más, ez a babaszínház. Itt a játéknak nincs vége, nem jönnek meghajolni a színészek, a közönség megy a színpadra. A show folytatódik.

Hogy miről szól az előadás? Nem egy klasszikus értelemben vett történetet mesél, inkább több aprót, tulajdonképpen sok mindenről. Csecsemőknek, kisbabáknak nehéz is lenne egy mese színpadi változatát követni. De szép zene szól, nem túl hangos, éppen jó. Táncolnak, játszanak a színpadon, vidámak a színek, nincs semmi, ami félelmet keltene. Mégis sikerül felkelteni a kicsik érdeklődését. Az Afrika az erdőt mutatja. Pálmafákat és állatkákat. Egy darabot a világból. Egy mesés világból. A színpadkép is egyszerű, mint egy szép leporelló. De ízléses, harmonikus. Fél óra, nem több, ennyi éppen elég nekik. Az sem baj, ha közben felállnak, ide-oda totyognak, esetleg az áhítattól nem saját anyukájuk ölébe ülnek vissza, hanem egy másik apukánál foglalnak helyet. Fontos, hogy a gyerekek az előadást követően bemehetnek a játéktérbe és maguk is kipróbálhatják a színpadot, a bábokat, a közös játékot.

Kiszely Ágnes rendező, a kecskeméti Ciróka Bábszínház igazgatója, Lenkefi Konrád bábművész egykori tanítványa a szeretet nyelvén szól közönségéhez, a legkisebbekhez. A babaszínházról elmondta, hogy az hazánkban új műfajnak számít, szemben a nyugat-európai országokkal, ahol több évtizedes hagyományra tekint vissza a kicsik közös játékra szoktatásának ez a formája. Emlékeztetett, hogy 2005-ben a Kolibri Színházban rendeztek egy olyan nemzetközi programot, amelynek témája a legkisebbeknek, a négy éven aluli gyermekeknek szóló bábszínház volt. Akkor meghívtak nyugati előadásokat nemcsak Budapestre, hanem vidékre is, így indultak útjukra Kecskeméten az első csecsemőszínházi bemutatók.

  • A bábelőadásokat általában négyéves kortól ajánljuk. Visszatérő problémaként jelentkezett, hogy a családok a hétvégi színházlátogatás alkalmával gyakran négy éven aluli testvérrel érkeztek, ilyenkor a kicsik vagy beültek egy nagyobbaknak való előadásra, vagy a család lemondott a színházlátogatásról. Gyakran kérdezték a szülők, hogy a piciknek mit ajánlunk, mi pedig csak azt tudtuk mondani, várjanak, amíg négyévesek lesznek. A csecsemőszínház gondolata Norvégiában született 1996-ban. Az alkotók azt tapasztalták, hogy akár egy nyolchónapos kisbaba is részt vehet egy ilyen speciális előadáson. Hitetlenkedve fogadtuk ezt az állítást, de a 2005-ös vendégjáték során mindezt magunk is megtapasztalhattuk. Az előadásban néhány színész zenészek kíséretében, nagyon egyszerű eszközökkel, főleg mozgásra és hangokra épülő játékot mutatott be, és a gyerekek tényleg figyeltek, volt fogadókészség, és főleg boldogok voltak az anyukák! Akkor döntöttük el, hogy mi is belevágunk, a négy évnél fiatalabbaknak is készítünk előadásokat. Rögtön a vendégjátékot követően megszületett az első előadás, amelyet több is követte. Ma már hat előadás van ennek a korosztálynak repertoáron, Kecskeméten is nagyon népszerű ez a műfaj.

A rendező úgy fogalmazott: tulajdonképpen nem is klasszikus előadásokról van szó, hanem a négyévesnél kisebbek első színházi élményéről, az első alkalomról, amikor a kisgyermek találkozhat a színházzal. Színházi térben, színházi eszközökkel, elsősorban zenével, mozgással, látvánnyal és a színészek játékával szeretnének meghatározó élményt nyújtani.

  • Ezeknél a típusú előadásoknál a szülő biztonságot adó ölelésére is szükség van. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor az anyuka ölébe veszi a gyerekét, és együtt nézegetik a képes leporellót. Segíti a látottak befogadását, a kérdések esetén választ ad. És a gyerekek az előadások során valóban sokat kérdeznek. A három-négy éven aluliaknak tehát a leporelló színházi megfelelőjét kerestük, így született a mi babaszínházunk. Nagyon fontos az időtartam, hiszen a kicsik nem tudnak hosszasan figyelni – ezt is hangsúlyozta Kiszely Ágnes. S jellemző, hogy a végén kinyílik a játéktér, a gyerek bemehet, mindent megfoghat, megnézhet, ami számára külön élmény.
  • Sokszor megkérdezik tőlem, miért van erre szükség, hogy már egészen kicsi korban belépjenek a gyerekek a színházba. Több soron is van jelentősége. Először is ezek a gyerekek óvodás korukra már otthonosan mozognak a színház világában, és elképzelhető, hogy felnőttként is színházlátogatók maradnak. De talán még ennél is fontosabb a játékra való nyitottság megőrzése, amelyben a színháznak fontos szerepe lehet. Valahogy felnőtt korunkra sokan elveszítjük ezt a képességünket, és milyen kár érte! Aki nyitott a játékra, nyitott a világra, a környezetére, a másik emberre… A mesék érzelmileg is gazdagítanak, megnyitják az utat más művészetek felé– szögezte le Kiszely Ágnes.

Az ízléses jelmezeket, kedves állatokat, színes bábokat és dzsungeles díszletet Bodor Judit tervezte. Biró Gyula, Gyarmati Éva és Soós Emőke játszott, Lovas Gábor és Rákóczi Antal zenélt a hálás publikumnak.

A Napsugár előadását, Kiszely Ágnes rendezését mostantól nemcsak Békéscsabán és megyeszerte, hanem az ország más városaiban is láthatja a legifjabb közönség.

Niedzielsky Katalin

You may also like...

Akadálymentes verzió