Ármányos puncspancs helyett a jóság receptje

Az évad utolsó bemutatója a Napsugár Bábszínházban

Michael Ende az Ármányos puncspancs című művét Lázár Magda fordította, Gimesi Dóra alkalmazta színpadra. Az idei évad utolsó bemutatóját április végétől láthatta a Békéscsabai Napsugár Bábszínház közönsége. A kissé bonyolult nyelvezetű, meglehetősen misztikus, sőt groteszk darab előadására, ha követni akarta, igencsak figyelni kellett a publikumnak.

A német író legismertebb művei magyarul is megjelentek: A végtelen történet, a Momo avagy Furcsa történet az időtolvajokról és a gyermekről, aki visszahozta az embereknek az ellopott időt, A varázslóiskola és egyéb történetek.

Nem véletlen, hogy a mesék különös, varázslatos világából több film is készült, ahogyan az eredeti cím is sokat elárul Michael Ende művészetéről és stílusáról: A sátánármányos parázsvarázs-pokolikőr-puncspan-cslódítóbódítóka). Anélkül, hogy látnám a német szöveget, elismerés a fordítónak!)

Az idő és a varázsló, illetve a varázslat – mint a szerző legtöbb művében – ebben a produkcióban is főszereplő. A színpadkép és a nyitójelenet barátságos: egy nagy óra, ami a nagyobbaknak az idő múlását jelzi hatásosan, a kicsiket meg jól elszórakoztatják az óramutatóbábok, a poénok, a pofonok.

Kiderül, hogy szilveszter éjszakáján valami szörnyűséges dolog készül. Aztán az óraszerkezet fordul, és máris Lidérczy, a varázsló laboratóriumában, boszorkánykonyhájában vagyunk, ahol rettenetes bájital, valami veszedelmes kotyvalék fortyog. A nevét már tudjuk(?) a címből, egy egész sort tesz ki, 62 karaktert névelő nélkül! Röviden: ármányos puncspancs.

Az első osztályos gyerekek körülöttem feszülten figyelnek, értik, hogy az ármány valami rosszat, gonoszat jelent, talán a bódító és az ártalmas jelző is világos számukra. A puncsot nem biztos, hogy ismerik, de a pancsolást, a pancsot hallhatták már.

A varázsló ábrázata, maszkja, alakja, mozgása ijesztő, ő a gonosz a mesében. Hát még a szavak, amiket használ: kinyírni, gyilkolni, megmérgezni! Ez a szókincs persze gyakori a mindennapi híradásokban is, már ha olyasmit hallgatnak a kisiskolások. A gonosz varázsló, aki az ördöggel cimborál, Ő kegyetlensége, aki a gaztettek végrehajtásáért felelős. Abban settenkedik, hogy az újévi jókívánságok rosszra forduljanak, a folyók kiszáradjanak, a hegyek szétporladjanak, az erdők leégjenek, a városok romba dőljenek, elpusztuljanak az állatok és az emberek, az egész Föld.

Ha mesekönyvben találkozunk vele, ilyenkor talán inkább lapozunk, másik történetet keresünk, ha a tévében, akkor átkapcsolunk másik csatornára. De most nézzük az előadást!

Fortyog a varázsszer, ketyeg az óra. Mi lesz ebből? Persze nem lenne mese a mese, ha nem végződne jól. Amikor már nagyon várunk a megmentőre, akkor szerencsére jön a kandúr és a holló, hozzák a jó csillagot, amit belecsempésznek a kotyvalékba, és az majd megteszi hatását. A varázsló szándékát megfordítja, és minden átok örvendetes esemény lesz. A két állatka tehát bátor és összefog, hogy megmentse a világot a pusztulástól.

Érdekes volt tapasztalni, hogy a kezdeti önfeledt, hangos nevetések a nézőtéren hamar elcsendesedtek, a gyerekek szinte megszeppenve bámulták a színpadot. Várták a fejleményeket, még inkább a szereplőket, akik újra normális kerékvágásba terelik a dolgokat, és nem hagyják, hogy a gonosz győzedelmeskedjen. Itt most nem volt hurrázás, drukkolás; de talán lesz üzenet, tanulság, amin a figyelmesebbek elgondolkodhatnak. Aki nyitott szemmel jár, elég bátor és összefog másokkal a jó tett érdekében, megakadályozhatja a bajt.

A macska és a varjú barátsága nem gyakori a mesékben, a természetben főleg nem, de arra taníthatja a kisebbeket, hogy két egymástól távol álló, élő ember is összefoghat egy nemes cselekedet érdekében. Az ármányos puncspancsról szóló történet a szokásosnál több odafigyelést igényelt, cserébe a felelősségérzet, a barátság, a bátorság, a jóság receptjét adhatta a gyerekeknek.

Kiss Dávid zeneszerző a tartalmat, hangulatot erősítő dallamokat komponált, a tervező, Grosschmid Erik (Blattner-díjas) ötletes színpadképet (óra, laboratórium, szoba) és figurákat alkotott, az előadást Kovács Géza (Blattner-díjas) rendezte.

A mesefigurákat Csortán Zsóka, Balázs Csongor, Biró Gyula, Czipott Gábor és Czumbil Örs keltette életre. Az alkotók hét éves kortól ajánlják az előadást.

Niedzielsky Katalin

You may also like...

Akadálymentes verzió