Állatmese nem csak gyerekeknek

Ebcsont és Nyúlcipő – színház és bábjáték szép ötvözete

Házi kedvenceink megőrzése, ha elutazunk vagy valamilyen elfoglaltság szólít el bennünket otthonról, bizony nem egyszerű feladat. S mivel a kutyus, a nyuszi és a többi családtag jelenléte gyakran éppen gyermekeink kívánsága, nem árt őket a gondozásba, az ellátásba már kis korban bevonni.

Az állatokkal való bánásmód ráadásul remek iskola, pedagógiai módszer, példamutatás, vagyis minden, amire a gyermeknevelésben szükség lehet. A Békéscsabai Napsugár Bábszínház november 19-én tartotta a 2016-17-es évad második bemutatóját.

(Niedzielsky Katalin kritikája)

Kolozsi Angéla, az Ebcsont és Nyúlcipő írója és az előadás rendezője úgy fogalmazott, hogy meséje „egy nagyon fegyelmezett kutya és egy nagyon neveletlen nyúl kényszerű összezártságáról szól, két értékrend találkozásáról” egy szűk térben. Tilda, az elkényeztetett, szépségbajnok nyuszi gazdija elutazni készül, ezért kedvencét testvérére bízza. Aki nem lelkesedik a vendégért, de befogadja. Hamarosan dolgozni megy, ezért kénytelen a felügyeletet tovább adni Tódornak, a rendes vizslának. Itt kezdődnek a bonyodalmak, a pici lakást alaposan felforgatják, gazdájukra jól ráijesztenek az állatok. Majd a végén persze, mint a normális mesékben, minden jóra fordul.

A modern történet szórakoztató, elgondolkodtató, tanulságos állatmese. Ugyanakkor a kutya és a nyúl találkozása jó alkalom arra, hogy azon keresztül megmutassuk a gyerekeknek, hogy milyen fontos egymáshoz alkalmazkodni, miért kell összeszokni, hogyan illik viselkedni, miért szokás rendet tartani egy lakásban.

Az alkotók minden korosztálynak ajánlják a darabot, a kicsiknek, óvodásoknak és iskolásoknak éppen úgy, mint az őket kísérő szülőknek, nagyszülőknek.

• Óvodáskortól működik a dolog, akár 99 éves korig, hiszen a nevelés, a neveltetés problémaköre szülőknek, nagyszülőknek és gyerekeknek egyaránt ismerős terület – mondta Kolozsi Angéla.

Az előadásban ketten játszanak négy szerepet, Balázs Csongor és Szőts Orsi színészként a gazdákat, bábmozgatóként az állatokat kelti életre. A figurákat úgy váltogatják, hogy hol arccal, hol háttal fordulnak a közönség felé, mozgással, öltözékkel, bútorokkal segítik a cseréket. Ügyesen, hatásosan ötvözik játékukban a bábművészet gazdag eszköztárát.

Mesebemutatókon nem lepődünk meg azon, hogy a gyerekek bekiabálnak, lelkesedésüket vagy éppen nem tetszésüket fejezik ki, esetleg követelik a szülőktől, hogy menjenek már haza. A szombat délutáni előadáson is akadt mindenféle „visszajelzés”, néhány felnőtt jobbnak látta, ha el is hagyja a termet. A Hol van? kérdésre nem maradt el az egyértelmű válasz: Hát ott! De volt kritikus vélemény a csíkos vizsláról és a nyuszi kerek popsijáról is. A rendező szerint mindez természetesen, a szereplőknek nem jelent kihívást, inkább a közönség jelenlétét, a produkció hatását erősíti meg.

• Aki a bábművészet területén dolgozik, gyerekeknek játszik, pontosan tudja, hogy a gyerekközönség ilyen, folyamatosan visszajelez, közli, ami éppen a fejében van. Nagyon ritka a teljes csend egy gyereknézőtéren, tehát a színészeknek ebből a szempontból inkább a némaság lenne furcsa, meglepő. Ugyancsak megszokott, teljesen elfogadott, hogy a színpadon játszó és bábos keveredik, vagyis az élő, teljes alakos színpadi szerep és a bábmozgató szerep ötvözését látjuk – hangsúlyozta Kolozsi Angéla.

A budapesti szabadúszó vendégművészt írni, rendezni, játszani hívják a társulatok, a Békéscsabai Napsugár Bábszínházban az Ebcsont és nyúlcipő volt a harmadik rendezése. 2008-ban a Jaj, de jó itt mindenütt! című darabot állította színpadra, 2013 elején az Egy korszerű boszorkány hétköznapjait, ugyancsak Balázs Csongorral és Szőts Orsival.

Láttunk már előadást, amelynek szerzője és rendezője azonos volt, sőt szerencsésnek is tartotta, hogy saját művét viszi színre. Kolozsi Angéla azonban nem hisz a kettős szerep előnyeiben, abban, hogy jó dolog, ha a szerző saját munkáját rendezi. Jobban szereti mások írását rendezni, illetve más rendezőnek írni darabot. Ennél a mesénél azért tett kivételt, mert „ennek már volt egy kifutása”, a barátainak írta, azt az előadást Veress András rendezte Budapesten egy szabadúszó társasággal. Most pedig szerette volna kipróbálni, hogyan működik a darab a számára már ismert „két csodálatos színésszel”. Azt tudta előre, hogy nekik remek feladat lesz a kettős szereposztás.

A hagyományoknak megfelelően előadás után Lenkefi Zoltán igazgató köszönte meg a közreműködők munkáját. A zenét Laun László szerezte, a bábterveket Rumi Zsófia készítette. A díszletet Sipos Katalin és Rumi Zsófia tervezte.

Niedzielsky Katalin