A Bibedombi szörnyhatározó nem tündérmese

Aranyvackor-díjas könyv zenés színpadi változatának ősbemutatója     

„A szörnyek azért vannak, hogy lássuk, mitől félünk” – meséli Adamik Zsolt a gyerekeknek, akik, ha jól figyelnek, rájönnek: amit már láttak, ismernek, attól többé nem kell félniük. Az Aranyvackor-díjas Bibedombi szörnyhatározó ősbemutatóját február 8-án láthatta a Békéscsabai Napsugár Bábszínház közönsége.

Adamik Zsolt meseíró és Halasi Dániel rendező nem ismeretlen a Napsugár Bábszínházban, mindketten részt vettek 2019-ben a VI. Bábos Drámaíró Versenyen. A Bibedombi szörnyhatározó előadás az azonos című, a 2013-as Aranyvackor pályázat első helyezett könyvéből készült, amit Hanga Réka illusztrált és alkotta a színpadi változat látványtervét is. (A kötet 2016-ban bekerült a világ 170 legjobb mesekönyve közé.) Ahogyan a könyv sem szokványos tündérmese, hiszen inkább lexikon, enciklopédia, az előadás is igen különleges, elsősorban a nyelvezete miatt komoly figyelmet igényel.

A színpadkép nagyon hívogató: egy körön belül a színészek nemcsak a bábokat, hanem a díszletet is mozgatják, a házak táncoltatása igazi városi forgatagot, zűrzavart sugall. Fura egy hely ez az Avaros, ráadásul rémhírek terjednek, nehéz eligazodni, megérkezni a szörnyek és a rémek között, pedig jó lenne megtalálni a helyes utat és otthon lenni valahol. Ilyen bevezető után világos, mennyire nagy szüksége van Rozinak és Qurkegánynak a szörnyhatározóra, mert ha az megvan, akkor minden rendben.

Avaros fölé emelkedik Bibedomb, annak tetején lakik Kisujj néni és Talicska bácsi, a szörnycsősz. De találkozunk Lufipuszilóval, Álomgyűjtő kisiparossal és más figurákkal, mindenkitől sokat lehet tanulni a félelemről, ha már tudjuk, mitől félünk, akkor már nem is kell félni semmitől. Mert félni a legrosszabb, a zajtól, a sötéttől, de még a csendtől is. A nyelvjátékkal, sajátos szófordulatokkal tűzdelt szöveghez mesekönyvbe illő, látványos díszlet társul, házikók piros tetővel, erdő kedves lakóival, állatkákkal.

Előbb-utóbb mindenki fellép, aki felelős valami zűrért, a félelemért, vagy segít megtudni, ki kicsoda, magyarázni a körülöttünk lévő dolgokat. Az előadás végén jelenik meg egy végképp furcsa lény, Hüjeti, házakat rombol, szobrot dönt, de nem sokáig, mert addigra a többi szereplőt már erősíti a szörnyhatározóból nyert tudás, már senki nem fél senkitől, és visszaáll a rend.

Adamik Zsoltot arról kérdeztem, mi inspirálta a mese megírására, melyik korosztályhoz szól, illetve mit adhat a gyerekeknek ez a történet.

  • Ha sikerül a gyerekeket meggyőznünk arról, hogy nem kell félni olyan dolgoktól, amik elsőre nagyon félősnek tűnnek, akkor már nagyon sokat adtunk nekik – válaszolta a szerző. – Hogy melyik korosztálynak szól? Ezt nem tudom, én felnőtt emberként nagyon élvezem a meséket. Szerintem akár ötéves kortól már élvezhető az előadás annak ellenére, hogy bizonyos fokú koncentrációt igényel, főleg a nyelvezete miatt. Én azért nagyon örülnék, ha mindenki élvezné. Az ötlet biztos a gyerekkori félelmeimből tevődik össze, mint egy festőpaletta, a gyerek fél otthon egyedül, fél attól, hogy nem jönnek haza, fél a sötéttől és még sok más ismeretlen dologtól.

Adamik Zsolt elmondta, szerencsés helyzetnek tartja, hogy saját könyvét adaptálhatta színpadra, azt a könyvet, amely 2013-ban nyert az Aranyvackor pályázaton, Magyarország legnívósabb gyerekkönyvversenyén, 2014-ben a Cerkabella Könyvkiadónál jelent meg. A meghívást a bemutatóra tavaly májusban kapta Lenkefi Zoltántól, a Napsugár igazgatójától, akkor már dolgozott a darabon Dés András kitűnő jazz zenésszel. S mivel Örménykútról származik, nagyon hálás, hogy itthon lehet a darab ősbemutatója.

De milyen különleges feladatot jelent egy mesekönyv, sőt egy „lexikon”, illetve a szörnyhatározó szereplőinek színpadra állítása?

  • Szerencsés találkozás volt a szerzővel, mert már az adaptáció közben is volt alkalmunk beszélgetni, talán segíthettem is neki dűlőre jutni abban, hogy melyek azok a figurák a könyvből, akiket érdemes lenne becitálnunk ebbe a történetbe. Valóban egy enciklopédikus, lexikonszerű műről van szó, tehát kellett valami lineárus történetet kerekíteni belőle, és ezért is jó volt már a kezdetektől részt venni a munkában – hangsúlyozta Halasi Dániel rendező. – Mátravölgyi Ákos tervezővel együtt tudtuk, hogy Hanga Réka látványterve jelenik meg, és hatalmas nagy logisztika harmincvalahány figurát hét színésszel életre kelteni az előadásban. Nagyon izgalmas, túlburjánzó a darab nyelvezete, nem szokványos, ezért volt bennünk egy kis félelem, hogy mennyire talál a nézőkre, tudják-e követni. Az első találkozás után úgy érzem, értették, ezért nagyon büszke vagyok a színészekre, hogy tudtak annyira plasztikusan, nyugodtan, higgadtan játszani, hogy a darab lekötötte a nézőket. Talán pont ettől, hogy nagyon figyelni kell a szövegre, nem is engedi el a gyerekeket, sikerül a folyamatos figyelmet fenntartani.

A Bibedombi szörnyhatározót Balázs Csongor, Biró Gyula, Czumbil Örs, Csortán Erzsébet, Gyarmati Éva, Soós Emőke, Kis Veronika Anna és Rákóczi Antal kitűnő csapatban kelti életre. A produkciót Dés András színvonalas zenéje és Fosztó András igényes koreográfiája gazdagítja.

Niedzielsky Katalin

You may also like...

Akadálymentes verzió